Ludwig van Beethoven-t hallgatok, és a Miskolci Nemzeti Színház történetét tanulom. Odakint vihar van, idebent meleg. Az ég borúskék, ami mindig borzongással tölt el, ezek az esték, olyan esték, amikor minden megtörténhet. Például harcra indulok, hogy megmentsem a világot a rossztól. Berepül az ablakomon egy aprócska ember és közli, hogy el kell mennem innen, mert itt nem vagyok biztonságban. Nem mondhatja meg, hogy miért, csak mert nem. És vele kell mennem. Az ilyen sötét és borongós estéken indulnak az igazán nagy kalandok..:)