hétvége

Voltam hétvégén Nürnbergben a fiúnál. És megint minden olyan idilli volt minden mint egy rossz romantikus videóban. Amit megtalálsz youtubeon és nem tudod végignézni.

Volt éttermi vacsi a folyópart közvetlen közelében, lopkodtam kaját a tányérjáról és megengedte!, aztán séta a belvárosban, találkozás a kinti pajtikkal, beszélgetés velük, minimum háromszor el kellett mesélni, hogyan is találkoztunk és jöttünk össze. Amin persze mindenki hitetlenkedik meg halálra röhögi magát, tulajdonképpen van is min. Aztán részegen hazasétálgatás.
Bármeddig és bármennyit aludtunk, standröpi amíg én olvashattam, este grillezés a haverokkal, aztán a folyóparton csillagbámulás, magyarázok, hogy miért is olyan fényes a Vénusz.
Aztán stand meg meglepi jégkrém, amit nem is kértem, vízbelökés, klasszik mindenki mosolyog a környéken olyan cuki mozdulattal, esti hamburger mert azt meg szeretem.

Mindeközben végig arról beszélgettünk, hogy a gyerek, aki már nem is a gyerek, hanem a mi gyerekünk, és hogy én az anyja leszek ő meg az apja. Hogy majd főznöm kell a gyerekekre változatosan, amit ugyan ő nem fog megenni, de a gyerekeknek majd kell. Meg milyen jó lesz, amikor majd újraéli a második gyerekkorát én meg vigyázok rájuk.

Szóval ilyen bármennyire bájos hétvége volt. És a bájosnak az eredeti értelmében.
Persze a nagylábujjamat megcsípte egy méhecske, amitől jól bedagadt és végigszenvedtem az utat haza, aztán a nyugatitól gyalogolnom kellett hajnal fél ötkor haza, ahol aztán ilyen lucid álmom volt vagy fél óráig, nem tudom, hogy haluztam-e hogy a fekete cica bejött kétszer is vagy tényleg.