Na a háziorvosok aranyosak. Babaprobléma megoldva, magyarázkodnom sem kellett.

Melóba tartva a lépcsőházban jutott eszembe, hogy amióta reggel a zuhany alól kiléptem semmit nem nyúltam a fejemhez. A hajam is a furán feltűzött állapotában maradt, arcot sem festettem magamnak, olyan lehetek, mint egy kóbor lélek.

Ma meg már egészen úgy működtünk az egyik szakmai vezetőnkkel, mintha tényleg projektvezető lennék és tettem a dolgom, vittem neki a feladatot és addig hajtottam, inspriráltam, vezettem, amíg ki nem találtuk a legjobb megoldást a feladatra. Vagy mi, ilyennek képzelem azt amit csinálnom kéne. Nem nekem kell kitalálni a tecnológiai megoldást, azt ráhagyom, és nem kell baszakodnom az olyan dolgokkal, amikkel neki kell, csak alátenni azt, amitől meg tudja csinálni, amit meg kell.
Összetákoltuk a whiteboardot, szembe ültünk vele és firkáltunk rá, agyaltunk. Felvillanyozó volt, igazából. Ilyenkor szeretem a munkám.