Nem is tudom milyen bölcsességre jöttem rá ma, de az biztos, hogy a főnököm kocsijában csak aludni lehet Győr és Budapest között.
Meg arra is, hogy a rántott cukkini király, és hogy mindig többet főzök mint amit akarnék. Meg arra, hogy a Vízkőoldó a legkirályabb márka vízkőoldásra.
Aztán arra is rájöttem, hogy szeretnék lelépni ebből a kibaszott világból egy olyan helyre, ahol senki nem ismer, senki nem vár el tőlem semmit, nem kell dolgoznom, csak főzőcskézhetek miközben transformers, jurassic park megy a háttérben, a fiú fifázik mellettem néha odajön megpusszantani, és elalváskor popsisimit kapok.

Meg most délután arra is rájöttem, hogy mit akarok a konyhából, erre így havonta rájövök amúgy. A kávészín marad, de most megtaláltam a kis ötözködő asztalnak a helyét is, aminek amúgy eddig csak szükség helye volt.

Meg ma arra is rájöttem, hogy az ilyen múltból visszazörgő csontvázak valódi hatása nem sok van már. Hogy így a fiú most tényleg kitölt, majd három év után ismét ugyanúgy mint amikor kimentem Amerikába. Lehet hogy baj, hogy most így gondolom, de azt hiszem huszonháromévesen már nem annyira para, ha úgy látom, hogy ennek nem hiszem hogy vége lesz.

Hogy eszembe jut a vállfa és most biztos vagyok benne, hogy a látványa sem kavarna fel. Sőt. Lehet hogy szar arc módon intéztem el hogy idáig eljussak, de hát szar arc vagyok mostanában, kb január óta.


Be kéne tennem most még egy mosást, de mire az elkészül én kétszer elalszom. De azt hiszem beteszem, maximum reggel majd teregetek. Most kíváncsi vagyok, hogy a színes takaróból és a törülközőkből mi lett.