Most meg az is történik velem, hogy elmegyek Prágába szilveszterezni, mert még az ötlet is elborzaszt, hogy olyan helyen töltsem a szilvesztert, ahol az elmúlt négy évet.
Ugye négy éve jöttem össze az exfiúval. Szóval ez elég érzékeny esemény lesz most nekem.
De meg az is történt, hogy elengedtem ezt a dolgot. Meg a vállfafiút is. Megpróbáltam most vele beszélgetést kezdeményezni, de hát egy ilyenhez két ember kell. Meg aztán azt hiszem nem is olvasott ő, csak beképzeltem. Képes vagyok ilyenre is.Én megpróbáltam. Nincs bennem több olyan, hogy de ha máshogy csináltam volna, vagy de ha írtam volna neki. Ez valami olyan furcsa hülyeség, ami valahogy úgy mindig velem lesz, mint a középsulis nagy szerelmem. Biztos mindig zavarban leszek ha találkozunk majd, meg biztos vele is álmodok majd olyat, hogy négy darab négyes ikreket szülök neki, meg majd biztos a következő kapcsolataim alatt álmomban megjelenik, hogyha valami nem stimmel, mint ahogy most a középsulis. Sőt ha hívna, szólna, nem is lennék elég okos azt mondani, hogy mész te a picsába. De ez már csak így van.
És most az jön, hogy tényleg tényleg új élet. Nem úgy, mint eddig, hogy dede visszalépek mindig a saját mocsaramba. Nem. Most tényleg vége nagyon sok mindennek. A sulinak, a régi, elmúlt vagy éppen beképzelt kapcsolataimnak.
Most az jön, amit akarok. Amit még nem tudom, hogy mi, de egyedül vagyok, és bármit kitalálhatok. Nem kell a konyhában állnom szendvicset csinálni az uramnak, és nem kell megvédenem magam, hogy gondolod vagy szeretek valamit. Nem úgy, mint eddig. És nem vagyok kényszerítve egy olyan jövőkép befogadására, amiben a gyereket nevelem, csak azért mert nő vagyok (mint ugye eddig), érvek nélkül.
Most van egy tervem, nem hosszú, arra még nem vagyok képes, csak rövid. Angol, Francia, Jogsi. 10 km, Jóga, Falmászás. Have fun. Kötések nélkül.
Most tényleg jobban érzem magam. Jó volt otthon lenni.
És azt hiszem többet nem fogok leülni az oktogonon hajnalban sírva, hogy én innen nem megyek tovább sehova. Mert hát én bárhova mehetek innen.
Ugye négy éve jöttem össze az exfiúval. Szóval ez elég érzékeny esemény lesz most nekem.
De meg az is történt, hogy elengedtem ezt a dolgot. Meg a vállfafiút is. Megpróbáltam most vele beszélgetést kezdeményezni, de hát egy ilyenhez két ember kell. Meg aztán azt hiszem nem is olvasott ő, csak beképzeltem. Képes vagyok ilyenre is.Én megpróbáltam. Nincs bennem több olyan, hogy de ha máshogy csináltam volna, vagy de ha írtam volna neki. Ez valami olyan furcsa hülyeség, ami valahogy úgy mindig velem lesz, mint a középsulis nagy szerelmem. Biztos mindig zavarban leszek ha találkozunk majd, meg biztos vele is álmodok majd olyat, hogy négy darab négyes ikreket szülök neki, meg majd biztos a következő kapcsolataim alatt álmomban megjelenik, hogyha valami nem stimmel, mint ahogy most a középsulis. Sőt ha hívna, szólna, nem is lennék elég okos azt mondani, hogy mész te a picsába. De ez már csak így van.
És most az jön, hogy tényleg tényleg új élet. Nem úgy, mint eddig, hogy dede visszalépek mindig a saját mocsaramba. Nem. Most tényleg vége nagyon sok mindennek. A sulinak, a régi, elmúlt vagy éppen beképzelt kapcsolataimnak.
Most az jön, amit akarok. Amit még nem tudom, hogy mi, de egyedül vagyok, és bármit kitalálhatok. Nem kell a konyhában állnom szendvicset csinálni az uramnak, és nem kell megvédenem magam, hogy gondolod vagy szeretek valamit. Nem úgy, mint eddig. És nem vagyok kényszerítve egy olyan jövőkép befogadására, amiben a gyereket nevelem, csak azért mert nő vagyok (mint ugye eddig), érvek nélkül.
Most van egy tervem, nem hosszú, arra még nem vagyok képes, csak rövid. Angol, Francia, Jogsi. 10 km, Jóga, Falmászás. Have fun. Kötések nélkül.
Most tényleg jobban érzem magam. Jó volt otthon lenni.
És azt hiszem többet nem fogok leülni az oktogonon hajnalban sírva, hogy én innen nem megyek tovább sehova. Mert hát én bárhova mehetek innen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése