2015. január 28., szerda

van itt baj

Jelenlegi lelkiállapotomat ismerve, amikor kijövök eredménytől függetlenül el fogom magam bőgni.
Részben a megkönnyebbüléstől, hogy akkor ennyi volt, még mindig nem tudom elképzelni amúgy, milyen lehet úgy élni, hogy van egy mester diplomám, és megcsináltam, amit egész eddigi életemben cél volt előttem.
Másik oldalról viszont azért, mert akkor ennyi volt, elértem a maximumot, amit korábban kitűztem magam elé, akkor most mi lesz, egyedül vagyok ebben a nagy és kegyetlen világban és már az egyetem otthont adó gondolata sem lesz mögöttem. Én vagyok, meg a barlangom és akkor ennyi volt. (meg a családom.) Nem köt gyakorlatilag semmi sehova. Semmi sehova. És ha valami, hát ez kurva ijesztő.

De azt hiszem amúgy, hogy inkább csak lehúzom a bekészített jégert, leülök egy sarokba és üveges szemekkel megvárom, amíg a többiek végeznek. (meg átöltözöm a tütüből)*

*nem baj, hogy drapp nadrágkosztümben és fekete ingben akarok menni, igaz? a szigorlat óta nem sikerült beszereznem fehér inget és az a helyzet, hogy ha kihúzom magam és nagy levegőt veszek, akkor szétpattan a mellemen a fehér ingem, szóval ezt inkább kihagynám a záróvizsga performanszomból. és göndör vagy egyenes hajjal menjek? nézzek ki magabiztosan, vagy inkább menjek arra, hogy megszánjanak? ezt a tegnapi hajmosással mondjuk már elbasztam. azt hiszem inkább magabiztosnak fogok kinézni, persze csak miután belehánytam a kukába és kifordultam a görcsöléstől a padból, kifelé meg kiviszem a kukát magammal.
rémképeim vannak mostmár

Nincsenek megjegyzések: