2015. február 11., szerda

Ma elmentem megnézni a "The imitation game"-t és hát jaj nagyon jó volt.
Több dimenzióban is.
Először is, nagyon későn esett le, hogy ez a Turing, az a Turing, akiről a teszt el van nevezve.
Aztán az a helyzet, hogy az a Benedict gyerek egy zseniális színész, és ahhoz képest hogy mennyire szép ember, nagyon csúnyává tud válni, ha a szerep ezt akarja.
Meg az is volt, hogy teljesen benne tudtam maradni végig a filmben. Én egyedül voltan ott a tömött teremben, nehéz leírni az érzést. Amikor egy élményt már nem úgy fogadok be, hogy azt valaki más szemével is érzékelem, hanem az én saját személyiségem fogadja be. Valahol ott a tömött moziban megtaláltam egy kis tiszta saját magamat. Mint, amikor a Piano Guys koncerten voltam.
Meg hát maga a történet, a csomagolás, a felvetett kérdések és problémakörök is zseniálisak voltak.

Úgyhogy én ma megint egészebben jöttem haza. 

Nincsenek megjegyzések: