2015. március 19., csütörtök

életem

Egy ideje most nincs mondanivalóm.
Szerintem már vagy másfél hónapja nem is sírtam. Jobb nekem az önpusztító, személyiségromboló kapcsolatom nélkül.
Egyébként azt számolgattam, hogyha azt a szabályt követjük, hogy fele annyi ideig tart kiheverni a kapcsolatot, amíg tartott, akkor nekem hivatalosan 2 évet kéne gyászolnom. De ha azt vesszük, hogy a négy év valójában csak 45 hónap volt (jééézusom), amiből lejön egyszer három hónap, amikor éppen szakítottunk a közepén, akkor 42, meg az, amit utána nem vettünk komolyan, 41, meg az a 9 hónap amit külföldön voltam, 32, meg az a 6, amit ő volt külföldön, 26, meg az a 3 hónap amit az első szakításunk előtt szenvedtem, 23, meg az a három hónap, amit tavaly nyáron igazából lakótársak voltunk kapcsolat helyett 20. Akkor csak 20 hónap volt a valódi kapcsolatunk és ennek a felét kellene csak gyászolnom, az 10 hónap. Amiből már lement 7. Szóval igazából, már csak 3 hónapom van.

Ami végülis egészen pozitív.
Amúgy nyilván hülyeség a fenti levezetésem, de azért valahol szórkakoztató.

az előbb meg a miutcánk.hu szólt, hogy milyen új szomszédaim vannak a környéken és ha ez a timber lenne, már jobbra húztam volna az egyik srácot. jól meg is néztem a profilját.

Nincsenek megjegyzések: