Egyszerre érzek büszkeséget és szégyent. Egyszerre félek és szeretnék sírni.
Ennek a helyzetnek a kezelésére a döntéshozók nem alkalmasak.
A helyzet megfelelő kezelésére néha úgy látom, hogy még az EU sem alkalmas.
Szerintem mindkét félnek van igaza is és elvakult is, középút kellene.
De szerintem elvesztettük valahol az emberséget, vagy végülis talán sose volt.
Be kell fogadni, azt aki azért menekült el, mert különben lefejezik a kislányát.
És meg kell védeni a menekültet és azt is aki itthon van, attól ami valóban jöhet a menedékkérők között, után, ami közelkeleten történik. Európa is volt nemrég ugyanilyen kegyetlen.
Se naívnak, se demagógnak, se pupolaristának és se álszentnek nem kell lenni. 
Nem vagyok se okos, se mindent tudó. Nem tudom mit kell tenni. Azt tudom mit nem lenne szabad megtenni.

Magyarként most úgy érzem, hogy egyrészt leszerepeltünk, másrészt csodálatos dolgokat csináltunk, harmadrészt pedig ki lettünk kiáltva bűnbaknak, förtelemnek. És ez részben a hatalmon levők hibája, részben pedig az EU hibája.

egyet nem tudok elfogadni. ha valaki gyűlöletet érez a keleti aluljárójában didergő gyerek, anya, lány, tinédzser fiú, apa iránt és fröcsög és a pusztulásukat kívánja

talán minden mást meg tudok érteni valamilyen logika mentén

* ja, és még a fociultrákat nem tudom megérteni, fel tudom dolgozni hogy léteznek, de az hogy több száz milliárdot költünk az ő hobbijukra.. azt sem tudom megérteni.