Az történt, hogy három-négy éve amikor felfedeztem, hogy milyen melltartó kell nekem, akkor jó nagyot röhögtem, hogy eddig nem tudtam, meg kicsit siránkoztam, hogy ennél kisebb már csak akkor lehetne ha A- lenne ráírva vagy valami.
Aztán meg az történt, hogy híztam kicsit, amiért ugye kaptam az ívet az exfiútól, hogy lehetnék feszesebb, meg egészségesebb meg minden (nekem ez azt jelentette, hogy elhíztam, és nem tetszem neki, csak ezt így nem akarja kimondani). Az elég rossz volt.
Aztán tegnap megvettem tudatosan az első C-s mellatartómat.
És tudjátok mit? Fuck this shit. Szeretek enni, a faszom fog azon aggódni, hogy 38-as, vagy M-es a nadrágom, ha közben meg tök jól érzem magam a bőrömben, és amúgy is sokkal jobban nézek ki mint három éve.
Legalább ha most visszanézem a képeket, nem az jár a fejemben, hogy "kis kurva mit vigyorogsz, nem lesz jobb később sem"*, hanem kicsilány, ne aggódj, lesz nagyobb melled is.
* Amit valamikor ősszel mondtam, amikor visszanéztem a régi képeimet.
1 megjegyzés:
az a durva, hogy en mar enis 38-ast es M-eset hordok. Csak en a masik iranybol indultam :)
Megjegyzés küldése