mehh

Meg az is van, hogy nagyon érik bennem, hogy el kéne mennem pszichológushoz. Az előbb volt egy 15 perces break downom. Ritkán vagyok egyedül. És most éppen még mindig kicsit a színház hatása alatt vagyok, meg láttam egy hajléktalan nénit is hazafelé, meg azt hittem, hogy elbasztam valamit melóban, és akkor kiakadtam. (azóta amúgy félig meg is oldottam).
Nem hiszem, hogy akár indokolt lenne, akár értelmes lenne ezt csinálnom. Sőt.
Meg amúgy az se normális, hogy amikor valami bajom van, még nem is tudok róla igazán, már veszem a levegőket. Lassan 8 éve. Aztán meg gondolkodhatok, hogy megint mi bajom van.

Gondolkodom én hogy mi bajom, folyamatosan elemzem magam. Azt hiszem arra jutottam, hogy az elmúlt másfél évben körülbelül az életem minden területén, melótól magánéletig elbasztam valamit (nem is kicsit, és kivéve az egyetemet), és most attól rettegek, hogy nehogy megint ez legyen. Ez pedig megbénít mindent bennem. Nem funkcionálok rendesen a szociális kapcsolataimban, kizárok mindenkit, teljesen bizonytalan vagyok melóban, és mindenre úgy reagálok magamban, ahogy az pár óra elteltével egy kicsit hülyeségnek tűnik, mégse tudok szabadulni az összképtől.

Nem gondoltam hogy ennyire nehezen viselem a kudarcokat.
Az a baj, hogy hiába jövök rá, hogy mi a bajom és miért, attól még nem lesz jobb.