Amúgy azon gondolkodtam, hogy azok akik szerint Bencsik András normális és bármely kijelentése értelmes, ők vajon mit gondolnak? Úgy általában a világról, meg az ok-okozatokról, meg a logikáról, meg úgy mit gondolnak, hogy mi a jó és mi a rossz.
Néha meg szoktam nézni egy-egy ilyen poszt alatt a támogató kommentek íróit. És gyakorlatilag a fél fizetésem rá tudnám tenni, hogy vagy lehet találni a saját posztjaik alatt olyat, hogy oszd meg és szerencséd lesz, vagy olyat mekkorát rúgott Messi, Magyarország a világ közepe, büszke magyarnak lenni nem fasizmus, az asszonynak a konyhában a helye, az ősi szent föld védelme mindenek felett, a börzsönyben található a föld szívcsakrája, ja és mocskos buzik, romlást hoznak az emberiségre.
Alapvetően az ilyen jellegű emberek normál állapotukban is annyira távol állnak tőlem, hogy csak ha tudatosan keresgélek, akkor jönnek szembe facebookon, való életben meg egyáltalán nem. Kell a halálnak ez a fajta gondolkodás, ahol a magyar népen kívül minden és mindenki a pokol teremtménye.
Az hogy valaki szerint mocskos tanárok egy évben is csak 180 napot dolgoznak, mit hisztiznek, számomra egy befogadhatatlan érv, mondat, szeretnék ezzel az emberrel elbeszélgetni, de azt hiszem több közös pontot találnék egy majommal, mint vele.
Szóval nálam kétféle reakciót tudnak ezek az emberek kiváltani, mélyről feltörő pusztítási vágyat, falhoz az összeset rögtön, és kíváncsiságot, hogy mégis hogyan képesek életben maradni, lélegezni, hogyan nem emészti el őket a saját gyűlöletük minden és mindenki iránt. Hogy egy egészséges társadalomban egy képzett és tapasztalt pszichológus mit állapítana meg róluk.
Ha valaha példa kell egyszer egy könyvembe negatív karakterekről, akkor tudom hogy honnan kell ihletet merítenem. De tényleg, számomra annyira értelmezhetetlenek, ostobák, olyan szomorú hogy ők vannak többségben. Vagy legalábbis ők a célcsoportja a hatalmon levőknek. Akik úgy gondolják, hogy azok a pedagógusok, akik most felszólaltak (köztük a volt tanáraim az első sorokban), csak a fizetésemelésért csinálják, hogy "háborúzni" akarnak.
Még ezzel kapcsolatban az merült fel, hogy volt hermanosként azért rendesen elönt valamilyen érzés. Nyilván a büszkeség is, de még valami. És arra jutottam, hogy ilyen lehet az az érzés, amit azért érzel mert mondjuk büszke vagy a hazádra, a szülőotthonodra? Amikor úgy érzed, hogy valahova tartoztál és tartozol, hogy az ahonnan jöttél, valójában számít kicsit? Vajon ezt érzik azok az emberek, akikről az előbb beszéltem?
Néha meg szoktam nézni egy-egy ilyen poszt alatt a támogató kommentek íróit. És gyakorlatilag a fél fizetésem rá tudnám tenni, hogy vagy lehet találni a saját posztjaik alatt olyat, hogy oszd meg és szerencséd lesz, vagy olyat mekkorát rúgott Messi, Magyarország a világ közepe, büszke magyarnak lenni nem fasizmus, az asszonynak a konyhában a helye, az ősi szent föld védelme mindenek felett, a börzsönyben található a föld szívcsakrája, ja és mocskos buzik, romlást hoznak az emberiségre.
Alapvetően az ilyen jellegű emberek normál állapotukban is annyira távol állnak tőlem, hogy csak ha tudatosan keresgélek, akkor jönnek szembe facebookon, való életben meg egyáltalán nem. Kell a halálnak ez a fajta gondolkodás, ahol a magyar népen kívül minden és mindenki a pokol teremtménye.
Az hogy valaki szerint mocskos tanárok egy évben is csak 180 napot dolgoznak, mit hisztiznek, számomra egy befogadhatatlan érv, mondat, szeretnék ezzel az emberrel elbeszélgetni, de azt hiszem több közös pontot találnék egy majommal, mint vele.
Szóval nálam kétféle reakciót tudnak ezek az emberek kiváltani, mélyről feltörő pusztítási vágyat, falhoz az összeset rögtön, és kíváncsiságot, hogy mégis hogyan képesek életben maradni, lélegezni, hogyan nem emészti el őket a saját gyűlöletük minden és mindenki iránt. Hogy egy egészséges társadalomban egy képzett és tapasztalt pszichológus mit állapítana meg róluk.
Ha valaha példa kell egyszer egy könyvembe negatív karakterekről, akkor tudom hogy honnan kell ihletet merítenem. De tényleg, számomra annyira értelmezhetetlenek, ostobák, olyan szomorú hogy ők vannak többségben. Vagy legalábbis ők a célcsoportja a hatalmon levőknek. Akik úgy gondolják, hogy azok a pedagógusok, akik most felszólaltak (köztük a volt tanáraim az első sorokban), csak a fizetésemelésért csinálják, hogy "háborúzni" akarnak.
Még ezzel kapcsolatban az merült fel, hogy volt hermanosként azért rendesen elönt valamilyen érzés. Nyilván a büszkeség is, de még valami. És arra jutottam, hogy ilyen lehet az az érzés, amit azért érzel mert mondjuk büszke vagy a hazádra, a szülőotthonodra? Amikor úgy érzed, hogy valahova tartoztál és tartozol, hogy az ahonnan jöttél, valójában számít kicsit? Vajon ezt érzik azok az emberek, akikről az előbb beszéltem?
1 megjegyzés:
mekkorát rúgott messi!
Megjegyzés küldése