Amúgy meg tegnap voltam Imagine Dragons koncerten.
És vegyesen az érzéseim. Alapvetően nagyon király volt élőben hallani őket, de az tény, hogy eléggé iparosmunka volt.

Viszont volt egy pillanat, amikor elővette a magyar zászlót. És már megvolt ugyanez a OneRepublikon is, és ugyanez az Olaszliszkain, meg néha, amikor átvillamosozok a Petőfi hídon és csak nézen a Dunát meg a várat.
Hogy sírni szeretnék, toporzékolni, tombolni. Mert emlékszem, hogy szerettem én ezt az országot, sőt szeretem én ezt az országot, ez az otthonom, és meglepően fáj végignézni az egész pusztulását.