Rogue One

Na akkor a Star Warsról. Most jött ki az új előzetes a Rogue Oneról és túl sok kommentet olvastam, ami teljes baromság és mellé egy kicsit azért még primitív is.
Szerintem nem meglepő, ha azt mondom magamról, hogy én rajongó vagyok. Nem emlékszem az első sokkra, amikor megtudtam hogy Darth Vader Luke apja, annyira kicsi voltam, amikor először láttam. Halványan rémlik, hogy apa felvette kazettára a munkahelyén és hazahozta és valami szivárványos logó volt az egyik sarokban.
Emlékszem, hogy télen nyáron StarWarsosat játszottunk, ha meleg volt, akkor a Tatuinon, ha hideg és hó, akkor a Hoth bolygón. Gimiben, amikor tervezni kellett egy tárgyat, aminek meg kellett csinálni a keresztmetszetét, a kiajánló brossúráját, akkor én a fénykardot választottam. Volt aki egy tálat. Én lerajzoltam a keresztmetszetet, megszerkesztettem, hogy megfelelő helyen legyen a kristály, aminek köszönhetően működik.
Ezek mellett nem vagyok elvakult, hardcore rajongó, nem olvastam az összes könyvet, nem tudom az összes hajónak a nevét, vagy az összes mellékszereplőnek. De azt állítom magamról, hogy nekem ez az eposz fontos, a részemet, a lényem alapjait alkotja, tehát nyilván szeretem és emellett megfelelő kritikával fordulok felé. Szerintem. A hetedik részről megvan a véleményem, azt majd esetleg máskor.

Nade mi történik a trailerben. Mindig is tudtuk, hogy honnan vannak a tervrajzok, amikkel meg lehetett támadni a Halálcsillagot. Lázadó kémek szerezték meg és adták az életüket érte. Nagyjából az első rész első jelenete az, ahogy Leia betáplálja az adatokat R2D2-nak. Szóval tudjuk.
És akkor jönnek a kommentek ezerrel emberektől, akik nem tudom mit néztek, miért vannak felháborodva, hogy "Nem kell még egy halálcsillag!" Lenézőn, mintha mindent tudnának a világon. Nagyjából három perc kell ahhoz, hogy valaki feldolgozza, hogy ez egy előzmény lesz. A negyedik rész előzménye. Ami azzal kezdődik, hogy ellopott tervrajzokat akar a birodalom visszaszerezni.
Nem is értem. Ez olyan mintha megmutatnám, hogy hogyan kell babgulyást csinálni, aminek az elején azzal kezdek, hogy kell a pörkölt alap és azt kell aztán felönteni vízzel (de nem magyarázom el, hogy hogyan készül, csak tudjuk hogy kell). Tök jó, mindenkinek tetszik, tudjuk hogy van pörkölt, a videó elején el is mondom, hogy hát igen előtte meg kell csinálni a pörkölt alapot. Aztán valaki megnézi a pörkölt alap elkészítésének videóját, amit a babgulyás után készítek el, veszek fel. És fel van háborodva, hogy milyen fantáziátlanul főzök, megint pörkölt alap, már a másik videómban is az volt, csak ismételni tudom magam. Emberek!

A kommentek másik fele pedig arról szól, hogy miért már megint egy 16 éves lány a főszereplő. Az egy dolog, hogy a trailerből és a képek alapján nekem se szimpatikus a csaj, de hát igazából Daisy Ridley sem volt az, aztán mégis mennyire jó lett végül.
Mondjuk az, hogyha valakinek azzal van baja, hogy egy nő a hős a filmben, ott már olyan értékrendbeli eltérések vannak hozzám képest, amiket nem tudok megérteni. Miért ne lehetne egy nő a hős, miért ne lehetne fiatal, vagy hisztis, vagy gyenge. A hunger games trilógiában pontosan azt szerettem, amit annyian utálnak, hogy mit szenvedett ennyit Katniss. Szerintem azok, akik ezen vannak felháborodva, annyira kevés empátiával lehetnek megáldva, hogy elképesztő. Az ember, ha rossz dolog történik, szenved, az ember, aki önként jelentkezik egy vérfürdőre, hogy mentse a húgát, az szenved, az ember, akinek ölnie kell, mert rátámadnak az életére az, ha egy kicsit is normális, legalább az első alkalommal kihányja a reggelit. Mert nem normális dolog az ölés. Akit élőben közvetítenek, hogy húszan próbálják meggyilkolni, az még ha túl is éli, sokkos állapotban van, szenved, rinyál és utálja a világot. És ezt nagyon szépen megmutatták. Nade eltértünk a tárgytól.
Szóval nem látom be, hogy attól, hogy egy nőnek vaginája van, egy pasinak meg pénisze, nem lehetne ugyanolyan ügyes, talpraesett, erős sok esetben, mint egy férfi.
Ez most nagyon sztereotip lesz, de látom magam előtt a kétfajta kommentelőt, aki ilyeneket ír: vagy szét van pumpálva az agya is a súlyzóktól meg mindenféle szerektől, de képtelen lenne lefutni egy rövidebb távot, ha az élete múlna rajta se, vagy a kanapén fekszik sörhassal állandóan, és lehet, hogy tömegéből adódóan, ha rám ülne, mozdulni nem tudnék. De egy olyan nő, mint akit a trailerben láttunk (érzés szerint állandóan menekülnie kellett, izmos, hatékony, gyors) bármikor legyőzné ezeket, de legalábbis ügyesebben tudná ellopni a tervrajzokat a birodalomtól.
Ha pedig az a baj, hogy nem tudja a színésznő jól eladni a dolgot, az már a filmkészítés problémája, nem pedig az, hogy nő a hős. Nagyon utálom ezt a hozzáállást. (És szeretném hozzátenni, hogy azt is, ha nem tesznek különbséget nők és férfiak között, mert az meg simán csak hülyeség, én szülni tudok, a bátyám, haverom, pasim pedig jó eséllyel könnyebben emel fel egy nehéz szatyrot, tévét, autót mint én, meg egy férfi nélkül nem is tudnék szülni).

A másik pedig szerintem a női társadalomnak (tinédzserlányoknak) igenis borzasztó nagy szüksége van olyan női példaképekre, szerepekre, akik erősek, hősök, okosak és a többi.
Nekem világéletemben azok a karakterek voltak a példaképeim, akik erős nők voltak, boldogultak önmagukban is. De ez annak köszönhető szerintem, hogy a műfajok, amiket olvasok, nézek és szeretek, nem vetik meg általánosságban a női hősöket (Gyűrűk Ura, a filmben nem jött elő annyira, de emlékezzünk Eowynra, aki egyedül legyőzte az egyik Gyűrűkirályt). Talán pont azért mert sci-fi, fantasy amivel a legtöbbször találkozom, ami pont arra épít, hogy egy nem létező társadalmat ír le, valami olyat, amivel kitalálva jobb, másabb a világ. És ezek a másabb világok karakteresen elkülöníthetőek a miénktől, ha a nők szerepét megváltoztatjuk a saját társadalmunkéban betöltött szerepétől.
Szóval szerintem szükség van olyan erős szerepekre, amikkel lehetőség van egy-egy problémás időszakban azonosulni (ver az egyik szülő, nem szeret viszont a gimis szerelmem, belekeveredtem valami csúnya dologba, kiutáltak az osztálytársak mert pattanásos a fejem, megfogdostak a villamoson). Nekem erőt adtak (még ha az egyetlen problémám az is volt tinédzserként hogy nem szerettek viszont). Mert ha összehasonlítom magam abban a szerencsétlen állapotban, amikor éppen nem szerettek viszont mondjuk Eowynnal, őt se szerették viszont. És lefeküdt sírni a padlóra, vagy beleugrott egy sziklából a tengerbe, mint Bella? Nem, fogta magát és lagyakott egy csomó orkot meg kinyírta az egyik Nazgult. És akkor már sokkal könnyebb reggel felkelni, és bemenni suliba, még ha nem is szeretnek viszont, mintha előtte mondjuk azt gondoltam volna, hogy ugyanmár Bella is csak sírt folyamatosan, ezt kéne csinálnom nekem is.
Nem vagyok benne biztos, hogy érthetően írtam-e le ezt a gondolatsort. De Szerintem szükség van ezekre az erős női karakterekre. És ha úgy lehet őket becsempészni a tinédzserlányok fejébe, hogy a StarWars előzményfilmben női hős karakter van, akkor mi is a baj vele?


Én nagyon örülök ennek a filmnek. Szerintem végtelenül érdekes, hogy mi történt a két trilógia között, hogyan működnek a lázadók, hogyan működik a galaxis társadalma a Birodalom idejében. A trailer pedig meggyőzött, lehet belőle jó film is. Őszintén megmondom, hogy ha nem Star Wars lenne, akkor is örülnék egy űrben játszódó lázadókról szóló film trailerének, ami ennyire igényes. Szerintem.