2016. július 14., csütörtök

Vegyesen vagyok

Meg az van, hogy egy kicsit elárasztott a költözés utáni depresszió.
Mert amúgy szeretem Máltát, hogy a viharba tudná nem szeretni Máltát valaki. Nincs bajom a meleggel, nincs bajom a tömegközlekedéssel. Ez egy király élhető hely.

Csak hiányzik Budapest, hiányzik a megszokott minden, a boltok, az utcák, tudom hogy mikor kell hova menni hogy gyorsan végezzek. Hiányoznak a barátaim. És nem is úgy hogy úristen meghalok ha nem találkozom velük.
De nekem annyira király életem volt otthon.
És itt is király életem van.
És nem is értem, hogy mi bajom amúgy.

Még mindig úgy érzem, hogy az otthon ott van.

Pedig cukik itt is az emberek. Sőt szerintem sokkal jobb arcok mit otthon. Csak a hülye turisták. De azok meg otthon is voltak.

Most még inkább az "I don't wanna go" résznél tartok a Doctor Whonál, mint a 11. kalandjainál.

Tökre váltakozik bennem az egész. Pl. amikor kint ülök a tengerparton és nézem a történelmi fővárost az öböl másik oldalon, a hátam mögül szól valami karibi zeneféle, felettem meg a pálmafa adja az árnyékot. Nem olyan rossz.




Meg az sem, hogy a boltban ami alattam van lehet mindenféle friss zöldfűszert venni kis dobozban.
Azok ott zöldfűszerek. Imádom. 

Meg az se rossz, hogy a halpiacon lehet friss tengeri halat venni. Ami isteni.
Meg vannak tengerpartjank. Érted 20 percet kell menni busszal, hogy egy ilyen partra jussak. 






Nincsenek megjegyzések: