Még éppen tart az ebédszünetem, amit most nem fogok megrövidíteni, mert kell a kis pihenés az agyamnak.
Kezdem magam egyre jobban érezni itt Máltán. Különben mostmár a melóm is kezd jó lenni. Persze dokumentálok, de valahogy arra jutottam, hogy hasznos lesz ez, amit csinálok. És használom az agyam. Amitől hullafáradt vagyok mire hazaérek.
Folyamatosan fáradt vagyok valójában. Este csak bezuhanok az ágyba (miután főztem 4 órát), meg elpakoltam.
De még nagyon nincsen kialakítva az életritmusom. Folyamatosan azt érzem a lakásban, hogy takarítani kéne (nem vagyok hozzászokva, hogy van fény, meg fehérek a felüleltek és minden, minden meglátszik rajtuk. Naponta kéne sepregetni a behordott por miatt (amúgy naponta kell sepregetni? én nem értek ehhez).
Ha elmegyek vásárolni kaját, akkor nyolcig tart amíg hazaérek. Utána már iszonyatosan fáradt vagyok.
Pedig rengeteg mindent szeretnék csinálni.
Írni, most az jött rám, hogy megint szeretnék írni. És ihletem is van. Még meg kell találnom a tökéletes pontot erre a lakásban, és vennem kell pár füzetet a jegyzeteimnek, de évekig meg voltam akadva az angyalos történettel, de most egyszercsak látom a következő lépést. Nagyon izgatott vagyok. Tényleg nagyon.
Meg festeni is szeretnék. Meg barátokat is szeretnék szerezni. Nem mintha nem érezném úgy, hogy L. tökéletesen elég, de talán kéne, hogy legyenek pajtijaink.
Van is amúgy egy lány, aki nagyon szimpi. Úgyhogy van remény.
Különben nem tudom meséltem-e már a lányról, aki velem dolgozik és undok? Szerintem igen. Na most segítettem neki egy csomó mindenben a Budapesti céges csapatépítésünk miatt, és azóta sokszor kéri a segítségem másban is, meg közvetlenebb, meg ilyenek. Szóval ennek örülök, ő tűnt a legnehezebb falatnak a munkatársak közül.
A brit munkatársamat tegnap értettem! Ma még nem beszélt hozzám, de szerintem némán megegyeztünk, hogy nem beszélünk egymáshoz.
Kezdem magam egyre jobban érezni itt Máltán. Különben mostmár a melóm is kezd jó lenni. Persze dokumentálok, de valahogy arra jutottam, hogy hasznos lesz ez, amit csinálok. És használom az agyam. Amitől hullafáradt vagyok mire hazaérek.
Folyamatosan fáradt vagyok valójában. Este csak bezuhanok az ágyba (miután főztem 4 órát), meg elpakoltam.
De még nagyon nincsen kialakítva az életritmusom. Folyamatosan azt érzem a lakásban, hogy takarítani kéne (nem vagyok hozzászokva, hogy van fény, meg fehérek a felüleltek és minden, minden meglátszik rajtuk. Naponta kéne sepregetni a behordott por miatt (amúgy naponta kell sepregetni? én nem értek ehhez).
Ha elmegyek vásárolni kaját, akkor nyolcig tart amíg hazaérek. Utána már iszonyatosan fáradt vagyok.
Pedig rengeteg mindent szeretnék csinálni.
Írni, most az jött rám, hogy megint szeretnék írni. És ihletem is van. Még meg kell találnom a tökéletes pontot erre a lakásban, és vennem kell pár füzetet a jegyzeteimnek, de évekig meg voltam akadva az angyalos történettel, de most egyszercsak látom a következő lépést. Nagyon izgatott vagyok. Tényleg nagyon.
Meg festeni is szeretnék. Meg barátokat is szeretnék szerezni. Nem mintha nem érezném úgy, hogy L. tökéletesen elég, de talán kéne, hogy legyenek pajtijaink.
Van is amúgy egy lány, aki nagyon szimpi. Úgyhogy van remény.
Különben nem tudom meséltem-e már a lányról, aki velem dolgozik és undok? Szerintem igen. Na most segítettem neki egy csomó mindenben a Budapesti céges csapatépítésünk miatt, és azóta sokszor kéri a segítségem másban is, meg közvetlenebb, meg ilyenek. Szóval ennek örülök, ő tűnt a legnehezebb falatnak a munkatársak közül.
A brit munkatársamat tegnap értettem! Ma még nem beszélt hozzám, de szerintem némán megegyeztünk, hogy nem beszélünk egymáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése