Amúgy a meló mostanában egyre húzósabb, ami jó valójában. A nehézséget az adja, hogy tényleg kurvasok apróbb projekt van egyszerre, és mindet észben tartani, mindet követni. Eléggé erős.
Legutoljára akkor használtam az agyamat ennyire, amikor egyszerre írtam a szakdolgozatom és dolgoztam 32 órában. Két hétig tartott ez.
Én tényleg nagyon igyekszem. De azzal együtt, hogy megpróbálom megjegyezni, hogy mi van otthon (a hűtőben), hogy amikor vásárolok(vásárolunk), akkor tudjam, hogy mit nem kell venni, azon át, hogy minden nap legalább fel kéne sepregetni, mert a nyitott erkély ajtón keresztül annyi por és homok jön be, mintha minden nap a homokos partról jönnénk haza nem kirázott törülközővel.. Baromi fárasztó.
És valahol közben meg nincs időm magamra. Talán ez a bajom.
Valami bajom amúgy van, csak még nem jöttem rá, hogy mi. Nyilván hiányzik otthon minden. Plána amikor anyáékkal skypolok. És tudom, hogy amikor Pesten laktam, akkor sem voltam otthon többet. Szóval ez csak ilyen kamurinyálás. De valójában az, amikor Apa közli a kérdésemre, hogy akkor mikor jöttök az a válasz, hogy majd meglátjuk.
Az hogy a saját apám nem fog meglátogatni kurva szar.
Az már másik kérdés, hogy a barátaim közül talán jönnek majd. Ketten tudom hogy jönnek.
De azon felül talán még négyen.
Mindig tudtam, hogy nem vagyok túl jó barátozódásban. De nekem fura, hogy egy kurvajó helyre el lehetne jönni, aztán mégse jön össze, mert nem tudom. Iskola van?
Mindegy is. Kicsit csalódott vagyok. Pedig hívtam embereket. Meg nyilván azt is tudom, hogy a "pajtások" azok pajtások, és amint nem tartod velük a kapcsolatot, nem próbálkozol elmúlik. Meg hogy ez az élet része is amúgy, hogy ahogy szorosodnak a párkapcsolatok, úgy lassulnak be a barátságok.
Vagy nem tudom.
Mindig tudtam hogy szar barát vagyok.
Szóval kicsit hiányzom magamnak, meg hiányoznak a barátaim, a családom, Budapest, meg kurva fáradt vagyok.
Meg a kurva szúnyogok.
Amúgy nagyon nagyon kimerítő dolog ez a másik városban/országban élés. Nekem a vásárlással van a legnagyobb bajom még mindig. Egyetlen ruhadarabot sem próbáltam fel. Itt valahogy mindegyik boltban olyan érzésem van mint otthon az Andrásin. Be se merek menni, biztos kurvadrága.
Komolyan stresszelek azon, hogy majd vennem kell ruhákat őszre. Márpedig vennem kell. Így is tiszta gáz, hogy egy hónapja ugyanabban a farmerban járok, mert ez az amiben nem pusztulok meg kint és nem fagyok meg bent.
Legutoljára akkor használtam az agyamat ennyire, amikor egyszerre írtam a szakdolgozatom és dolgoztam 32 órában. Két hétig tartott ez.
Én tényleg nagyon igyekszem. De azzal együtt, hogy megpróbálom megjegyezni, hogy mi van otthon (a hűtőben), hogy amikor vásárolok(vásárolunk), akkor tudjam, hogy mit nem kell venni, azon át, hogy minden nap legalább fel kéne sepregetni, mert a nyitott erkély ajtón keresztül annyi por és homok jön be, mintha minden nap a homokos partról jönnénk haza nem kirázott törülközővel.. Baromi fárasztó.
És valahol közben meg nincs időm magamra. Talán ez a bajom.
Valami bajom amúgy van, csak még nem jöttem rá, hogy mi. Nyilván hiányzik otthon minden. Plána amikor anyáékkal skypolok. És tudom, hogy amikor Pesten laktam, akkor sem voltam otthon többet. Szóval ez csak ilyen kamurinyálás. De valójában az, amikor Apa közli a kérdésemre, hogy akkor mikor jöttök az a válasz, hogy majd meglátjuk.
Az hogy a saját apám nem fog meglátogatni kurva szar.
Az már másik kérdés, hogy a barátaim közül talán jönnek majd. Ketten tudom hogy jönnek.
De azon felül talán még négyen.
Mindig tudtam, hogy nem vagyok túl jó barátozódásban. De nekem fura, hogy egy kurvajó helyre el lehetne jönni, aztán mégse jön össze, mert nem tudom. Iskola van?
Mindegy is. Kicsit csalódott vagyok. Pedig hívtam embereket. Meg nyilván azt is tudom, hogy a "pajtások" azok pajtások, és amint nem tartod velük a kapcsolatot, nem próbálkozol elmúlik. Meg hogy ez az élet része is amúgy, hogy ahogy szorosodnak a párkapcsolatok, úgy lassulnak be a barátságok.
Vagy nem tudom.
Mindig tudtam hogy szar barát vagyok.
Szóval kicsit hiányzom magamnak, meg hiányoznak a barátaim, a családom, Budapest, meg kurva fáradt vagyok.
Meg a kurva szúnyogok.
Amúgy nagyon nagyon kimerítő dolog ez a másik városban/országban élés. Nekem a vásárlással van a legnagyobb bajom még mindig. Egyetlen ruhadarabot sem próbáltam fel. Itt valahogy mindegyik boltban olyan érzésem van mint otthon az Andrásin. Be se merek menni, biztos kurvadrága.
Komolyan stresszelek azon, hogy majd vennem kell ruhákat őszre. Márpedig vennem kell. Így is tiszta gáz, hogy egy hónapja ugyanabban a farmerban járok, mert ez az amiben nem pusztulok meg kint és nem fagyok meg bent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése