Mostanában amúgy egészen kiegyensúlyozott vagyok. Vagy valami olyasmi.
Átkültöztünk az új lakásba, ahol van egy hatalmas terasz (vagy legalább is jó nagy) és a konyha is tök világos, és olyan boldog vagyok tőle, hogy sok a fény. Meg amikor mosogatok Valettára nézek, kát hogy a legikonikusabb épületet kitakarja egy daru, de valójában nem kár, mert nagyon szeretem a darukat. Szóval az is tök jó.
Még ugyan nem sikerült megtalálni mindennek a helyét, az egyik kisszoba még szatyrokkal meg bőröndökkel van tele, de majd azt is megcsinálom.
A víz mostmár olyan meleg hogy nem kapok sokkot ha úszok kb 100 métert, úgyhogy ma hoztam is magammal úszó cuccot hogy félúton hazafelé (najó egy kicsit kiesik, de csak mint mondjuk a móricztól a fehérvári út), úszok is jól egyet. Hétvégén szombaton is meg vasárnap is úszkáltunk, jól van is izomlázam. Ma meg jógáztam a teraszon. Na az mondjuk elég király, reggel, amikor még hűvös van, nekiállni a teraszon jógázni.
Meg az utóbbi időben kicsit feszült volt a melóban a légkör, két közvetlen munkatársam, mind a kettőt bírom, mondjuk úgy pajtik vagyunk eléggé morogtak egymásra, közben meg tudtam, hogy csak Sharon személyisége a gond és igazából nincs nagy bajuk egymással. Meg Sharon is egy rohadék tud néha lenni, annyira, hogy néha azon gondolkodok, hogy felmondok vagy kidobom az ablakon. Csak azért nem mentem még főnökömhöz panaszkodni, mert amúgy meg fura módon de kedvelem meg majdnem barátnak tartom a csajt. Tök nehét volt. Aztán két hete pénteken elég rendesen be.. hát mit finomítsak, bebasztam mint az albán szamár és akkor kiosztottam a csajt, hogy én nagyon bírom, de néha szeretném lelőni, kidobni az ablakon vagy csak felmondani. És én baromi türelmes vagyok de nem sok választ el tőle, hogy miatta felmondjak. És hogy a másik kolléga is elég rosszul érzi magát miatta.
Nem sok mindenre emlékszem, vasárnap facebookon írt hogy megegyzetünk hogy mostantól sokkal nehezebb lesz vele melóban (ilyen viccelődve), aztán hétfőn még egy kicsit morgott hogy Marta (a másik kolléga) miért nem személyesen ment hozzá ezzel a problémával. Ekkor azt hittem, hogy mindent csak rosszabbá tettem. De aztán kedden kiderült, hogy még hétfőn írt Sharon Martanak, hogy bocs, ha kiállhatatlan volt mostanában bla bla bla.
Azóta sokkal kellemesebb minden. Kicsit haragudtam magamra, nem szoktam mások életébe belenyúlni, de ez már nagyon a szívemen volt. Meg is lepődtem, hogy működött.
A múltkor meg rájöttem, hogyha a halálos ágyamon mondani kéne három dolgot amit megbántam, akkor a következő hármat fogom mondani /de nem akarom és még van időm/:
Az aggodalmaimról majd legközelebb.
Átkültöztünk az új lakásba, ahol van egy hatalmas terasz (vagy legalább is jó nagy) és a konyha is tök világos, és olyan boldog vagyok tőle, hogy sok a fény. Meg amikor mosogatok Valettára nézek, kát hogy a legikonikusabb épületet kitakarja egy daru, de valójában nem kár, mert nagyon szeretem a darukat. Szóval az is tök jó.
Még ugyan nem sikerült megtalálni mindennek a helyét, az egyik kisszoba még szatyrokkal meg bőröndökkel van tele, de majd azt is megcsinálom.
A víz mostmár olyan meleg hogy nem kapok sokkot ha úszok kb 100 métert, úgyhogy ma hoztam is magammal úszó cuccot hogy félúton hazafelé (najó egy kicsit kiesik, de csak mint mondjuk a móricztól a fehérvári út), úszok is jól egyet. Hétvégén szombaton is meg vasárnap is úszkáltunk, jól van is izomlázam. Ma meg jógáztam a teraszon. Na az mondjuk elég király, reggel, amikor még hűvös van, nekiállni a teraszon jógázni.
Meg az utóbbi időben kicsit feszült volt a melóban a légkör, két közvetlen munkatársam, mind a kettőt bírom, mondjuk úgy pajtik vagyunk eléggé morogtak egymásra, közben meg tudtam, hogy csak Sharon személyisége a gond és igazából nincs nagy bajuk egymással. Meg Sharon is egy rohadék tud néha lenni, annyira, hogy néha azon gondolkodok, hogy felmondok vagy kidobom az ablakon. Csak azért nem mentem még főnökömhöz panaszkodni, mert amúgy meg fura módon de kedvelem meg majdnem barátnak tartom a csajt. Tök nehét volt. Aztán két hete pénteken elég rendesen be.. hát mit finomítsak, bebasztam mint az albán szamár és akkor kiosztottam a csajt, hogy én nagyon bírom, de néha szeretném lelőni, kidobni az ablakon vagy csak felmondani. És én baromi türelmes vagyok de nem sok választ el tőle, hogy miatta felmondjak. És hogy a másik kolléga is elég rosszul érzi magát miatta.
Nem sok mindenre emlékszem, vasárnap facebookon írt hogy megegyzetünk hogy mostantól sokkal nehezebb lesz vele melóban (ilyen viccelődve), aztán hétfőn még egy kicsit morgott hogy Marta (a másik kolléga) miért nem személyesen ment hozzá ezzel a problémával. Ekkor azt hittem, hogy mindent csak rosszabbá tettem. De aztán kedden kiderült, hogy még hétfőn írt Sharon Martanak, hogy bocs, ha kiállhatatlan volt mostanában bla bla bla.
Azóta sokkal kellemesebb minden. Kicsit haragudtam magamra, nem szoktam mások életébe belenyúlni, de ez már nagyon a szívemen volt. Meg is lepődtem, hogy működött.
A múltkor meg rájöttem, hogyha a halálos ágyamon mondani kéne három dolgot amit megbántam, akkor a következő hármat fogom mondani /de nem akarom és még van időm/:
- Nyitni egy éttermet és emberekre főzni valamilyen módon
- Megmenteni a világot - van legalább kicsit valahogy hozzájárulni, hogy a világ jobb hely legyen
- Befejezni a könyvemet, még ha csak magamnak is
Az aggodalmaimról majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése