ja és leszakadt a gardróbom ajtaja, amiből eljutottam oda, hogy jövőhéten felhívok pár parkettás és ajánlatot kérek a teljes parketta cserére, alatta levő parketta bontásra és az aljzatkiegyenlítésre is.
meg festőt is hívok, hogy a konyhát meg a szobát rakja rendbe, engem nem érdekel ha a tégláig kell kibontani a falat, csak legyen rendben.
és csak remélem, hogy lesz rá pénzem.

aztán karácsonyra meg veszek magamnak egy gardróbot.
aztán meg elkezdem elhagyni az országot.

mehh

amúgy azon gondolkodtam mostanában, hogy milyen furcsa volt az utolsó félévem az egyetemen és hogy a picsába csináltam végig annyira szétesve.
mert hát szét voltam esve, annyira mint még sosem.
gyakorlatilag három négy hónapig hetente többször sírtam, aztán túladagoltam magam sorozatokkal, chipsel, ristorante pizzával, KFC-s grander menüvel, csokival* elmentem szigorlatozni ötösre, megírtam a diplomámat ötösre, berúgtam minden héten kétszer, dolgoztam, lediplomáztam ötösre, berúgtam.
és én ezt nem értem, simán meg kellett volna buknom a picsába.
de amúgy meg valahol kicsit nosztalgiásan gondolok vissza rá. amit megint nem értek. mert valójában borzasztó volt. az volt az esemény, ha egy berúgás alkalmával nem másztam rá senkire, vagy nem bőgtem hazafelé.

meg azon is gondolkodtam, hogy mennyi de mennyi sérülést szereztem én az előző kapcsimban. nem is vettem észre, de borzalmasan sokat. és még most is ezeket nyögöm és próbálom leépíteni. furcsa, mert én mindig valamennyire tudatos embernak tartottam magam és ha valamire nincs értelme hülyén reagálni, akkor minek reagálnék hülyén.
de még mindig úgy érzem, hogy mindent egyedül kell megoldanom, meló után nekem kell bevásárolnom, sőt bocsánatot kérek, ha nem tudok valamiért... hogy mélyen belém vésődött, hogy az asszonynak a konyhában a helye, vagy mi. ami amúgy soha nem volt az exfiú komoly véleménye, csak valahogy mindig ez volt a végeredmény**/kimondatlan push (ugye az inkubátor téma ugyanez, legyek csak csinos, okos, mutogatnivaló jó kis inkubátor***).
és ez nagyon nehéz, és amúgy valahol tökre érthető, hiszen négy évig ilyen életet éltem.
az a csoda, hogy visszajött az önértékelésem (bár a strandröpladázós****, hosszú combú, egyenes hajú pucsítós picsákat még mindig utálom)
szóval nem olyan jó, hogy érzem magamon, hogy sokszor még úgy reagálok dolgokra, ahogy az exkapcsiban megszoktam, és ahogy megszoktam, azok nem jók, azok ostoba reakciók.

* aztán elcsodálkozom, hogy mikor híztam fel 63 kilóra
** még szerencse hogy amúgy tényleg szenvedélyesen szeretek főzni
*** amúgy mindig attól féltem, ha gyereket fogok neki valamikor szülni, akkor ilyen csontos izék másznak majd ki belőlem és kilyukasztják a hasam, mindig ez a szörny jutott eszembe a Star Warsból, mert az exfiú is ilyen csontos volt

**** egyszer efotton végig kellett néznünk egy meccset, még csak nem is ismerősök voltak, a pálya végéről, miközben én is ott ültem rövidnadrágban és fürdőruhában. de hát én már nem voltam olyan feszes. na ezért utálom őket

Az emberek ostobák, még a részben intelligens emberek is végtelenül ostobák.

Megrekedtem

Ide igazából írni akartam valami olyat, hogy egy helyben toporgok, nem halad a "karrierem", nem látom a következő lépést, és amúgy is szar a kedvem.

De inkább annyit írok, hogy a mosogatás megnyugtat, mert ahogy a piszkos tányérok szépen tisztává válnak és közben meleg víz folyik a kezemre, az olyan békés.

ősz hajszálak

Amúgy az van, hogy én azt hittem örökké fiatal 25 éves leszek, aki soha nem öregedik meg, gondoltam én ezt, miután eladtam már a lelkem az ördögnek, hogy ha egyszer tragikus halált halok akkor utána lakmározhat rajta az idők végezetéig, de egyébként sose halok meg és örökké fiatal leszek.

Ehhez képest újabb és újabb ősz hajszálakat találok a hajamban, s biztos ráncosodom is, meg az alkoholt is kevésbé bírom már.

Hát de én soha nem akarok megöregedni. Amikor a nemlétező mellem megereszkedik, meg nem dughatok a törékeny csípőcsontom miatt, meg nem tudok majd menni egész nap, vagy főzni órákon át.

Őszül a hajam.

Ugrani akartam

Felmentem Bungie Jumpingolni.
Nem ugrottam ki.
Nem ment.
Öt percig rettegtem, aztán lejöttem sírni, mert nem sokszor történik velem valami olyan, amit akarok és tudom, hogy megcsinálható, és nem tudtam megcsinálni. Meg mert szar öt percig rettegni. És a karomat is megrántottam közben, annyiszor kapaszkodtam vissza.

Egyszer le fogok ugrani.

Ma meg elmentem nődokihoz. Egy lány a rendelőben megkérdezte, hogy sikerült-e már nekem.  Mondom mi? Elképelésem sem volt, mire gondol, sikerült már sorszámot kérni? Vagy bejutni? hátde akkor miért ülnék ott. Aztán mondta, hogy a baba. Magamban, isten ments, dehogy, jézusom, remélem hangosan csak annyi lett, hogy jaaaj, dehogy, én nem akarok. Aztán mondta, hogy neki múlt héten lett pozitív és most jött rendesen ellenőrizni is. Akkor annyit sikerült kinyögni, hogy "ilyenkor gratulálni szoktak?", mondta, hogy igen, akkor mondtam neki, hogy gratulálok.
Azt hiszem érzéketlen vagyok kicsit a témát illetően.

Tegnapelőtt jógáztam másfél órát
Tegnap futottam 4,5 km-t
Ma nagyon fájok.

Szóval a kaja: Vörösboros bbq oldalas

Alapvetően Tomakonyha receptjét követtük, és az első gondolat az, hogy igen, na ez kaja.
Itt található az eredmény, tzatzikivel és pirított kenyérrel ettük.

Igazából mivel ez nem az én receptem, csak ismételni tudnám, amit Bombadil Toma leírt. Annyi tapasztalattal, hogy nekem a végén megmaradt 1,5 üveg bbq szósz, ezért talán a szósznak a mértékét lehet csökkenteni.
Mi 1,8 kg oldalasból csináltuk, a sparban vettük, szerinem nem volt a legjobb minőség, mert a csontok az egyik adagban ferdén álltak, az én elképzeléseimben az oldalas így néz ki:

A mienken volt még ilyen csont nélküli nyúlvány rész, ami valójában nem puhult meg annyira vajszerűre, mint a csont körüli rész.
Tapasztalatként talán annyit lehet mondani, hogy útközben lehet hogy soknak tűnik a jalapeno paprika, de valójában a végére elveszti a csípősségét.
Juharszirup helyett pedig simán használható méz is, nem láttam a különlegesebb előnyét, hogy juharszirupot használtunk.


Ahogy számolgattam hat adag jön ki nagyjából az 1,8 kg oldalasból, kis étkűeknek több is. Ez nagyjából 1150 forintra jön ki fejenként.
Ha nem görögjoghurtból készül a tzatziki, nem sparos 400 forintos hagymás palaisset eszünk hozzá, és a juharszirupot lecseréljük mézre mondjuk, akkor ez azért tud csökkenni :)

Itt pedig akkor a pillanatképek a készülésről:

 

Húst megpirítod lisztesen sósan

 A húsos serpenyőben a zöldségeket megpirítod szintén

 Az egészet tűzálló tálba teszed (én cseréptálat használtam)

 Olyan három órán keresztül főzöd/párolod (vajon mi erre a szakszó)

 Ráejted az új chefkést a kezedre (opcionális, a kaja minőségén nem módosít, cserébe rohadt vicces*)

 Ilyen állapotban van, amikor már késznek tekinthető. Nem varázslat történt, a cserépedényből átraktam egy tespire, a levét lepasszíroztam és besűrítettem egy kis liszttel (keményítő volt írva, de olyanom nem volt) és ezt locsoltam rá. 

Aztán lesznek majd saját receptek, kicsit több leírással és részlettel.

*Meséltem már amikor ráugrottam a hüvelykujjamra?

Keretet adtam a hobbimnak

Nem elvágtam, nem félrecsúszott a kés, mégcsak nem is főztem akkor éppen. Ráesett.
NA.
Ennyire éles a késem.

terveim

Amúgy talán részben Liskalandnak köszönhetően, részben meg annak hogy baromira nincsen kedvem egy gép mögött ülni és semmi értelmeset csinálni, komolyan foglalkoztat a gondolat, hogy a főzéssel egy kicsit többet foglalkozzak. Kicsit ilyen tudatosan, nem csak intuitív módon.
Hogy például a vörösboros tarjám esetében ne kelljen háromszor elkészítenem mire rájövök, hogy egy órát kell párolni minimum mire omlóssá válik a húsa. Hanem hogy tudjam is, kóstolgatás nélkül.

Meg hogy kicsit komolyabban venni, hogy keretet adjak ennek a hobbimnak. Szóval ma estére bbq oldalas van betervezve tzatzikivel és coleslaw salátával, úgyhogy remélem lesz rá időm, és akkor ide leírom a tapasztalatokat. Remélem érdekel titeket és akkor a többi receptemet is megosztom idővel (májkrém lilahagyma lekvárral, tökéletes mézeskrémes, padlizsánkrém, tökéletes pesztós gombás tészta stb.)

Meg arra is kedvet kaptam, hogy csináljak valamit a lakással is. Most mióta megvan amineknevezzem, fiú nem lehet mert az már foglalt, újfiú sem lehet, a csávó olyan bénán hangzik, (páromnak, kedvesemnek és cicámnak nem fogom hívni), legyen L. találóan. Szóval mióta megvan L. még takarítani sem nagyon volt időm meg kedvem. De most egyrészt felajánlotta a lelkes segítségét, másrészt meg valahogy igényem támadt rá hogy akár lehetne ez még ennél is otthonosabb. Meg megint van pénzem amit nem basztam el ezúttal koncertjegyekre. Nem vagyok benne biztos, hogy a konyhában le akarom cserélni a pultot.. de le kéne, olyan undorító, de akkor már az egész konyhaszekrény rendszer le kellene.

De tényleg komolyan gondolom a januárban pattanást az országból, akkor meg ott a kérdés, hogy de minek. Mondjuk a válasz akkor is az, hogy azért albérletként jobb lehet, addig is van legalább fél év.

Voltam Liskalandon. Na most az van, hogy vagy azért mert ez már az ötödik volt, vagy azért mert először voltam játékos, nekem bizony nem volt olyan élmény mint mondjuk az első vagy bármelyik előző.
Egyébként jó volt és kurvajól éreztem magam, csak furcsa volt.

Most amúgy a faszom kivan, lehet hogy azért mert nyár van, de semennyire nincsen kedvem dolgozni. Vagy csak ezt dolgozni. Valami mást, mondjuk főzni, varrni, festeni, kapálni, mindegy csak ezt ne. Azt hittem, hogyha visszajövök majd belevetem magam, hogy na most aztán... de nem lett jobb.

Meg voltam Lindsey Stirling koncerten és jó volt nagyon. Csak már elmúlt a hatása.
Valamiért ma különösen hisztisnek érzem magam.