I'm not afraid of hurting anymore

Most meg az is történik velem, hogy elmegyek Prágába szilveszterezni, mert még az ötlet is elborzaszt, hogy olyan helyen töltsem a szilvesztert, ahol az elmúlt négy évet.
Ugye négy éve jöttem össze az exfiúval. Szóval ez elég érzékeny esemény lesz most nekem.

De meg az is történt, hogy elengedtem ezt a dolgot. Meg a vállfafiút is. Megpróbáltam most vele beszélgetést kezdeményezni, de hát egy ilyenhez két ember kell. Meg aztán azt hiszem nem is olvasott ő, csak beképzeltem. Képes vagyok ilyenre is.Én megpróbáltam. Nincs bennem több olyan, hogy de ha máshogy csináltam volna, vagy de ha írtam volna neki. Ez valami olyan furcsa hülyeség, ami valahogy úgy mindig velem lesz, mint a középsulis nagy szerelmem. Biztos mindig zavarban leszek ha találkozunk majd, meg biztos vele is álmodok majd olyat, hogy négy darab négyes ikreket szülök neki, meg majd biztos a következő kapcsolataim alatt álmomban megjelenik, hogyha valami nem stimmel, mint ahogy most a középsulis. Sőt ha hívna, szólna, nem is lennék elég okos azt mondani, hogy mész te a picsába. De ez már csak így van.

És most az jön, hogy tényleg tényleg új élet. Nem úgy, mint eddig, hogy dede visszalépek mindig a saját mocsaramba. Nem. Most tényleg vége nagyon sok mindennek. A sulinak, a régi, elmúlt vagy éppen beképzelt kapcsolataimnak.
Most az jön, amit akarok. Amit még nem tudom, hogy mi, de egyedül vagyok, és bármit kitalálhatok. Nem kell a konyhában állnom szendvicset csinálni az uramnak, és nem kell megvédenem magam, hogy gondolod vagy szeretek valamit. Nem úgy, mint eddig. És nem vagyok kényszerítve egy olyan jövőkép befogadására, amiben a gyereket nevelem, csak azért mert nő vagyok (mint ugye eddig), érvek nélkül.
Most van egy tervem, nem hosszú, arra még nem vagyok képes, csak rövid. Angol, Francia, Jogsi. 10 km, Jóga, Falmászás. Have fun. Kötések nélkül.

Most tényleg jobban érzem magam. Jó volt otthon lenni.

És azt hiszem többet nem fogok leülni az oktogonon hajnalban sírva, hogy én innen nem megyek tovább sehova. Mert hát én bárhova mehetek innen.

még az is eszembe jutott, hogy minek nekem ellenség, mikor ott vagyok magamnak én

Ma belepisilt a számba egy katicabogár. Azt hittem csoki és megpróbáltam megenni.

és most amúgy úgy vagyok, hogy megvagyok
épülök fel. 

Ma szétboncoltam egy kacsát. Tegnap este egy órán keresztül azt tanultam a youtuberól, hogyan kell felboncolni a kacsát. Szerintem ahhoz képest, hogy először csináltam, elég jó mellét sikerült kanyarintanom.

Aztán meg az is történt velem, hogy elértem a teljes alját mindennek. Az egész létezésemnek. Nem szeretném részletezni mennyire az alját. Hál istennek a robotpilótám, Bandi vigyáz rám.
Olyat sikerült megállapítanom, hogy elhagyott a világom, és meg kéne próbálnom felhívni, hátha akkor visszajön.

De aztán amikor azon túltettem magam, egészen nem is tudom felszabadultam. Találkoztam az exfiúval, és arra jutottam, hogy nem hogy most nem vagyok belé szerelmes, hanem nagyon nagyon régen voltam maximum. És ez viszont elég jó 'arra jutás' volt.

Aztán még a sohanemvoltfiúnak is írtam, hogy boldog karácsonyt, meg hogy éppen felboncoltam egy kacsát és milyen büszke vagyok rá. meg mizu vele. épp elragadott a szeretet ünnep heve. aztán meg legszívesebben elsüllyedtem volna. három hónapja nem beszéltünk én meg közlöm vele, hogy szétmarcangoltam egy kacsát. gratulálok. magam elé képzeltem ahogy a kis pálcika figura andi szétver a fejemen valamit. kill me. now.
azóta se látta az üzenetet, ha valakivel nem akarok beszélni és sem szoktam megnézni az üzenetet.
kill me. please.

jah amúgy a karácsony a családdal most különösen jó volt szerintem. minden volt ami kellett, minden elkészült ahogy kellett, minden ajándék jó volt, ahogy kellett.
szóval most egészen jól vagyok.

azok a pillanatok:

• amikor rákattintok, hogy nyomtatás és meglepődök, hogy semmi nem történik - nyomtató kint van a recepción
• amikor felröfögök, amikor megfelelő kifejezést keresek a "plecsni listához", de végül úgy döntök, hogy megtartom a dokumentációban
• amikor nem tetszik, amit írok, ezért írás közben félrenézek a falra, hogy ne lássam

még dolgozok.
nem szeretnék róla beszélni.
hazafelé valami nagyon jó trash kaját akarok enni és aztán túladagolni magam dollhoussal

és arra jutottam, hogy teljes nihil van, el se tudom képzelni, hogy én most itt bárkivel érzelmileg, intim kapcsolatba kerüljek, taszít minden ilyesmi gondolata is. érted randizni, meg megismerni valakit úgy, hát fúj, romcsizni meg úgy csinálni, minta a világ szép lenne és nem basznánk át a másikat két hónap, fél év, négy év múlva

reggel megint kurvaokos voltam.

beállítottam az órát, hogy hatkor fel tudjak kelni, reggelizni, beérni nyolcra, átnézni az anyagot ügyfél előtt, még egy kicsit dolgozni stb.

este nyilván dollhouseba aludtam magam háromnegyed egy körül
reggel ébresztőm már három van: hatkor, negyed hétkor és fél hétkor. ezek kilenc perces (wtf alapbeállítás, nem módosítható) időközönként zenélnek hogy keljek fel. nyilván kinyomtat a picsába mindet minden kilencedik percben és végül fél nyolckor keltem (tehát másfél óra alvástól fosztottam meg magam), mindezt amúgy teljesen feleslegesen, mert amúgy is megbeszéltem egy találkozót fél kilencre a mester utcához, tehát amúgy sem tudtam volna bejönni hamarabb.

és másfél óráig csak nyöszörögtem, hangosan. meg mondtam hogy nem nem nem

és most úgy érzem, hogy annyira vagyok képes, hogy beüljek egy sarokba és bámuljak valami egészen megnyugtató pontot, mondjuk a földet. az esetek többségében a föld nem mondja vissza, hogy nem is vagy szexi, sportolt többet és hordj szoknyát

És ezzel a videóval gyógyítom most magam

tegnap meg jól megtudtam, hogy az exfiú már randizott valakivel

ma az egyetlen vágyam hogy bemenjek a mosdóba bőgni, és lehetőleg ne kelljen kijönnöm onnan

de legalább jó a tudat, hogy szar volt a randi.

nem sok kell hozzá, hogy menjek ki bőgni. fasza így dolgozni.

But it's enough to keep me going

Most ez a számom az ars poeticám. Már csak az első mondata is.
Tényleg azt hittem, hogy mostanra már ilyen izé boldog ember leszek.

aztán meg nem.
mostmár mondjuk nem sírok minden nap, meg túltettem magam az ex nagyon szar hiányán. részben.
szóval kifejezetten boldogtalan nem vagyok

inkább csak zavarodott, kiegyensúlyozatlan, idióta. és amikor ilyen vagyok, akkor nagyon hm felelőtlen vagyok, meggondolatlan és általában török zúzok magam körül.

tele vagyok félelemmel, kérdőjelekkel, kétségekkel
és tény, hogy már nem az van ami nyáron volt, ahol csak egy gomolygó szürke ködöt láttam magam előtt, ahol a biztos szeretetlenség várt rám
most nincs szürke köd, inkább semmi nincs előttem

ami akár jó is lehetne. most még inkább csak félelmetes.

mondjuk tegnap legalább jó volt, lefestettem a falaimon a lyukakat meg feltettem az égősort tök jó helyre a galéria lábaira, és olyan érzésem volt, hogy hát egyedül is meg lehet ezeket oldani. kénytelen vagyok megoldani.
merthát baszki egyedül vakolom a kibaszott lakásom már két éve. néha hívok festőt mondjuk. de meg kéne tanulnom mondjuk fúrni is. meg ilyenek, áramot is szereltem már. mosógépet is raktam már a helyére.

csak hát. nem erre számítottam. hogy egyetem után újra kell kezdenem a jövőmet tervezni. és ez bizony fos. 

és nem sok mindenem van, amit meg tudok fogni, de hát van melóm, amit szeretek, király voltam az egyetemen, királyabb mint elképzeltem volna magamról, vannak barátaim, tényleg vannak, van egy családom, van egy lakásom
és ez most pont elég, hogy naponta fel tudjak kelni

geciokosvagyok. nem.

most éppen több dolog is zajlik egyszerre:

• két és fél hete nem beszéltem az exfiúval - nagyon furcsa, felszabadító érzés
• megittam már egy pohár bort - ez is felszabadító érzés
• lassan befejezem a szakdolgozatomat - na ez is elég király
• kurvára félek mi lesz ezután, egyedül a nagyvilágba - na ez meg tökre félelmetes
• év vége van nagyon, meg valami másnak is a vége, mindenesetre most így érzem - ez várakozós
• kiderült, hogy vannak barátaim - ennek meg örülök
• meg olyanok is akik tökre törődnek velem - ez meg elég jó

szóval alapvetően egészen felszabadultnak érzem magam

megcsináltam

és akkor most elindulok haza.
már csak át kell nézni a dolgozatot és megírni a tartalmi kivonatokat magyarul és angolul.

megcsináltam.
megcsináltam.

full of light

Én elkezdtem élvezni az életet.
Najó még nem, csak kicsit. De már készülök rá.
Megyek Doctor Who koncetre.
Megyek Prágába szilveszterezni.
Voltam Piano Guys koncerten. 
Jön Budapestre Yann Tiersen. Hát amióta személyiségem van azt akarom, hogy egy koncertjén ott lehessek. Hát én úgy fogok bőgni, hogy bármennyire.
Nem is tudom ennél talán már csak Ludovico lenne jobb. Meg is nézem mikor fog koncertet adni bárhol a világon.

A következőket akarom majd még egyszer látni:
Cranberries
Tori Amos
Foo Fighters
Imagine Dragons
BSG orchestra (szerintem ez már nem lesz)
John Williams koncert (az is jó ha csak a zenéket játszák)
Pink koncert
Hans Zimmer koncert
Of Monsters and Men koncert

De most ez csak egy nagyon gyors válogatás volt, ennél sokkal több mindent szeretnék még látni.

szakdoga rinya sokadik

már fáj a seggem az üléstől. összehajtogattam egy pokrócot és azon ülök. még körülbelül öt oldalnyi megírandó szövegem van. egy fontosabb vélemény összegzése, egy összehasonlítás és egy összegzés (meg persze a tartalmi kivonat)
jelenleg 50 hasznos oldalam van. terjedelemben már megvagyok*.

ma nem szóltam senkihez. és lámpafényen kívül sem láttam mást. és két tükörtojást ettem egész nap.
reményeim szerint kedd este mindent befejezek és végre nekiállhatok takarítani. addig már csak kettő nagyon keveset kell aludni

*mondjuk terjedelemben már azóta, hogy hogy amerikában meghíztam

már az internetet is elolvastam

kicsit félek attól, hogy mit fogok csinálni az üres estéimen ha már nem kell szakdolgozatot írnom.
najó egy ideig tudom, takarítani, főzni, vendégeket fogadni.
de hogy aztán. hogyha vége lesz a sulinak.
jól találkozni minden barátommal. de aztán. vagy lehet hogy kiderül, hogy annyi van, hogy kitöltik majd minden estémet? és akkor nem is leszek majd egyedül.

két hete nem beszéltem az exfiúval. egy szót sem.
nem tudom mit érzek, vagyis de.
hál istennek túl vagyok már a zuhany alatt fagyit evős depressziómon
most az a fajta van, amikor a sparban leguggolok az alsó polcra valamiért, és az egyetlen dolog, amit csinálni akarok, az az elfekvés a padlón, kabátban mindenben és bámulni a plafont és soha többet nem szólalni meg. ha nincs spar a kanapé és a galéria is megteszi

bár most inkább csak éhes vagyok. meg szomjas. meg kicsit fázom is, mert még nem szigeteltem le a külső ablakokat és a lakás még nem melegedett fel a reggel bekapcsolt fűtéstől.

és akkor az összes zéhámat letudtam.
és remek érzés volt.

és mostmár tényleg csak kétszer kell összeszorítanom a fogam. nincs több jaj még egy zéhá, meg akármifasza. egy szakdolgozat és egy záróvizsga. és pont. vége

a szomszéd nyolcvan éves néni megvadult
mintha éppen átrendezné a lakást

failure is not an option

Ma meg azt is csináltam, hogy bementem a zh-ra, amiről azt hittem 10:15-kor kezdődik az óra időpontjában, de kiderült, hogy 10:00-kor kezdődik, és 20 perces az egész.
szerencsém volt, hogy 10:10-re már bent voltam, és hogy tulajdonképpen a szakdolgozatomból kérdeztek (adatokkal támasszam alá az országok közötti egyenlőtlenséget.. oh sweety, you don't want that), úgyhogy mint egy főnök lenyomtam 10 perc alatt az egészet
aztán meg reggeliztem meg átnéztem az anyagot a következő zh-mra
és most hazajöttem, hogy tanuljak a holnapi zh-mra meg írjam a szakdolgozatom

és egyetlen dolgot akarok most: egy hentes egy geciéles bárddal vágja ki a hátam fájó pontját, huss és pöcc, vagy valaki masszírozzon meg, a lapockám és a gerincem között napok óta, de már lassan én állok neki a klopfolóval.

meg még annyi volt vasárnap este, hogy depis voltam, mert mindenki posztolta az adventi koszorús párommal képeket, és nekem ugyan volt gyertyám hozzá, meg is vannak számozva meg minden, de ha abban az állapotomban meg kellett volna gyújtanom az egyiket, akkor lehet egyből fel is gyújtom mondjuk a parkettát vele, az ex csinálta és amúgy is szar. szóval inkább csak jobbra néztem, és megláttam az én adventi formációmat: két teás bögre, egy pohár víz meg egy pohár a három gyökerező levélkémmel. tökéletes az lett volna, ha közébaszok egy teamécsest, nesze neked advent

de ma hazajöttem, szépen leporoltam a dohányzóasztalt és kiraktam az adventi gyertyákat. egy akadály megvolt (duplazh), jövőhéten a szakdolgozat emlékére is gyújtok egyet, aztán utána jobb szívvel nézek majd rá. addig meg hátat fordítok neki. égjél. nesze

a szeretet ünnepe. az bazdmeg

azt akarom, hogy Gordon Ramsay meséljen álomba minden éjszaka, arról hogy süt éppen meg egy csodás steaket
look at the color... beautiful
nice and cripsy
just a touch of a salt
hear how really softly crunch