Tűzzön géppel

Egyértelmű a hasonlóság.

*érdemes megfigyelni a háttérben a velociraptort, a sárkányvadászt, a jégert és a bacardit, ez az asztalom a munkahelyemen

Továbbra is annyira viszket a lábam, mintha apró tűket szurkálnának bele folyamatosan, vagy mintha megállás nélkül szúnyog csipkedni. Vagy mint akit megcsípett egy méh. Egész jó ez az utolsó hasonlat

Na a háziorvosok aranyosak. Babaprobléma megoldva, magyarázkodnom sem kellett.

Melóba tartva a lépcsőházban jutott eszembe, hogy amióta reggel a zuhany alól kiléptem semmit nem nyúltam a fejemhez. A hajam is a furán feltűzött állapotában maradt, arcot sem festettem magamnak, olyan lehetek, mint egy kóbor lélek.

Ma meg már egészen úgy működtünk az egyik szakmai vezetőnkkel, mintha tényleg projektvezető lennék és tettem a dolgom, vittem neki a feladatot és addig hajtottam, inspriráltam, vezettem, amíg ki nem találtuk a legjobb megoldást a feladatra. Vagy mi, ilyennek képzelem azt amit csinálnom kéne. Nem nekem kell kitalálni a tecnológiai megoldást, azt ráhagyom, és nem kell baszakodnom az olyan dolgokkal, amikkel neki kell, csak alátenni azt, amitől meg tudja csinálni, amit meg kell.
Összetákoltuk a whiteboardot, szembe ültünk vele és firkáltunk rá, agyaltunk. Felvillanyozó volt, igazából. Ilyenkor szeretem a munkám.

A rendelős kálváriám után meg úgy döntöttem, hogy a leghatásosabb módon nyugtatom meg magam, vásárolok. De minden ruhában úgy éreztem magam, mint egy várandós kövér senki, véletlenül sem csinosnak, majd tetszenék bennük a fiúnak. Szóval a sokadik bolt után hagytam a faszba azt is, és kihasználtam az utolsó adumat, amivel lenyugszom.
Elmentem moziba, ahol kiválasztottam azt a filmet, ami ilyenkor használ. Hugh Jackman túledzett felsőteste, miközben fát vagy embereket aprít X-menként, meg a nagy orra, meg najó, az hogy "X-ment" nézek majdnem olyan győző erő volt a választásnál mint Hugh Jackman.

azt már nem vettem számításba, hogy egy ez szuperhősös marvel film, amire lányok csak elvétve találnak be, akkor is a pasijuk rángatja el őket. na így sikerült beülnöm három-három fiú közé a kis kólámmal kukoricámmal.

a film meg pont annyira volt agyament és szórakoztató amennyire kellett nekem. egyedül voltam, kikapcsoltam a világot és még most sincs nagyon kedvem visszakapcsolni.

a lábam pedig még mindig fáj.

ja és bocs a sok káromkodásért

Szóval a napom.

egész jól indul, ittam reggel kávét, volt kajám ebédre, aztán elmentem TAJ kártyát csináltatni, ugye, előző poszt, azért hogy azt a szájbakúrt fogamzásgátlót a TAJ hiánya miatt azért még ki tudjam váltani. de legalább felíratni.
tisztában vagyok vele, hogy időpontot kell kérni, de azért kicsit nehezen fér bele a fejembe, hogyha egyszer odatelefonálok, hogy tudnak-e fogadni akkor is ha nincs időpontom, ha már egyszer szeretnék tudatosan védekezni, ha már egyszer nem kúrok orrba szájba mindenfelé, ha már egyszer tisztességes állampolgár vagyok, akkor faszomért nem lehet velem úgy beszélni, mintha ember lennék és legalább egy kicsit segíteni abban, hogy ne kelljen két hónapon keresztül kurvára a kevésbé biztonságos módszerrel védekeznem.

nem szoktam a rendszert szidni, de azért most bazdmeg. ennyit arról hogyan legyünk emberségesek. tudtam én, hogy a szent apámfaszára átnevezés után hazaküldenek fogamzásgátló helyett egy prospektussal, hogy a családalapítás mennyre fontos.
mégcsak nem is a rendszerrel van bajom amúgy, hanem a kibaszott lekezeléssel, valószínűleg nagyobb a végzettségem annál a ribanc kurvánál már most, és igaz hogy nem ültem 30 évet egy kikúrt ablak mögött tehát még fiatalabb is vagyok nála és boldog párkapcsolatom van, amit róla nem lehet elmondani, de engem ne kezeljen már így egy pult mögül valaki. nem szoktam erre verni a mellem, de ok nélkül senki ne bánjon velem így amikor kiszolgáltatottan segítségért megyek valahova. ahol azt is ígérték az előzetes telefonos egyeztetés alapján hogy megkapom.

aztán fél órán keresztül bőgtem a rendelő előtt, hívtam nővéremet, anyámat, minden bajom volt, a rohadt hormonok meg a megalázás, meg hogy gyenge vagyok, és hagyom magam ilyenen felzaklatni. a végén már azon bőgtem hogy bőgök.

Ma reggel elmentem TAJ kártyát csináltatni, mert valahol eltűnt a régi, ami amúgy is használhatatlan volt már. A google meg kidobta a fejér lipót út 59-re, hogy fejér lipót köz, én meg reggel figyelmetlen lettem és elmentem a fejér lipót közbe, ami szerencsére nincsen másik kerületben, csak mondjuk egy kilométerre van attól a ponttól ahova mennem kellett volna.
Aztán persze gyalogolhattam egy csomót a jó kis méhcsípéses lábammal, biztos nagyon jót tett neki.

Tegnap meg hirtelen felindulásból elmentünk Zével moziba a Gyakornokokra, ami egy gigantikus, leplezetlen gyertek a google-hoz gyakornoknak reklámkampány volt, ettől függetlenül teljesen jól szórakoztam rajta.

tanultam

Nagyon élvezem, hogy az agyam most annyira fel tudott szabadulni, hogy képes új hasznos információkat eltárolni. Hogy tudok olyan könyvet olvasni, ami nem szórakoztató irodalom.

Most elolvastam az Az agy című könyvet, ami egy neurobiológiai-pszichológiai könyv, hogy tulajdonképpen hogyan működik az agyunk, nagyvonalakban. Sőt a hogyant megtanultam gimiben, inkább a tényleges érdekes működésről volt szó, hogyan érzékeljük saját magunkat, hogyan lehetséges a fantomvégtag érzékelése, miért lehetséges, hogy valaki ne ismeri fel a gyümölcsöket, zöldségeket egy baleset után, hogyan hat az oxigénhiány a hegymászókra, miért csaphatjuk be magunkat és másokat. És mindezt az agyi működésre visszavezetve részletesen leírva melyik lebenyben, melyik agyi területen történnek a dolgok.

Imádtam, hogy értem és hogy újat tanulok.

hétvége

Voltam hétvégén Nürnbergben a fiúnál. És megint minden olyan idilli volt minden mint egy rossz romantikus videóban. Amit megtalálsz youtubeon és nem tudod végignézni.

Volt éttermi vacsi a folyópart közvetlen közelében, lopkodtam kaját a tányérjáról és megengedte!, aztán séta a belvárosban, találkozás a kinti pajtikkal, beszélgetés velük, minimum háromszor el kellett mesélni, hogyan is találkoztunk és jöttünk össze. Amin persze mindenki hitetlenkedik meg halálra röhögi magát, tulajdonképpen van is min. Aztán részegen hazasétálgatás.
Bármeddig és bármennyit aludtunk, standröpi amíg én olvashattam, este grillezés a haverokkal, aztán a folyóparton csillagbámulás, magyarázok, hogy miért is olyan fényes a Vénusz.
Aztán stand meg meglepi jégkrém, amit nem is kértem, vízbelökés, klasszik mindenki mosolyog a környéken olyan cuki mozdulattal, esti hamburger mert azt meg szeretem.

Mindeközben végig arról beszélgettünk, hogy a gyerek, aki már nem is a gyerek, hanem a mi gyerekünk, és hogy én az anyja leszek ő meg az apja. Hogy majd főznöm kell a gyerekekre változatosan, amit ugyan ő nem fog megenni, de a gyerekeknek majd kell. Meg milyen jó lesz, amikor majd újraéli a második gyerekkorát én meg vigyázok rájuk.

Szóval ilyen bármennyire bájos hétvége volt. És a bájosnak az eredeti értelmében.
Persze a nagylábujjamat megcsípte egy méhecske, amitől jól bedagadt és végigszenvedtem az utat haza, aztán a nyugatitól gyalogolnom kellett hajnal fél ötkor haza, ahol aztán ilyen lucid álmom volt vagy fél óráig, nem tudom, hogy haluztam-e hogy a fekete cica bejött kétszer is vagy tényleg.

És tegnap sikerült egy olyan vécétisztítót is vennem, ami levitte és kitakkerolta a vécém lefolyóját, ami a beköltözés óta olyan mocskos volt, hogy megkönnyítette a taktikai hányásokat.

Meg rájöttem, hogy az a bajom a budapesti biciklizéssel, hogy én a vidék a négyzeten falumban tanultam meg biciklizni az egyik teljesen érdektelen és isten háta mögötti faluból a másikba, ahol a fél órás úton két járművel találkoztam maximum, az egyik egy 20 éve kiszuperált traktor, a másik meg egy kézzel összetákolt motor. Jó hogy beszarok a piros lámpától. Jogsim sincs, nem ismerem a kreszt sem, nem meglepő, hogy egy rémálom keresztültekerni az Andrássyn.

Nem is tudom milyen bölcsességre jöttem rá ma, de az biztos, hogy a főnököm kocsijában csak aludni lehet Győr és Budapest között.
Meg arra is, hogy a rántott cukkini király, és hogy mindig többet főzök mint amit akarnék. Meg arra, hogy a Vízkőoldó a legkirályabb márka vízkőoldásra.
Aztán arra is rájöttem, hogy szeretnék lelépni ebből a kibaszott világból egy olyan helyre, ahol senki nem ismer, senki nem vár el tőlem semmit, nem kell dolgoznom, csak főzőcskézhetek miközben transformers, jurassic park megy a háttérben, a fiú fifázik mellettem néha odajön megpusszantani, és elalváskor popsisimit kapok.

Meg most délután arra is rájöttem, hogy mit akarok a konyhából, erre így havonta rájövök amúgy. A kávészín marad, de most megtaláltam a kis ötözködő asztalnak a helyét is, aminek amúgy eddig csak szükség helye volt.

Meg ma arra is rájöttem, hogy az ilyen múltból visszazörgő csontvázak valódi hatása nem sok van már. Hogy így a fiú most tényleg kitölt, majd három év után ismét ugyanúgy mint amikor kimentem Amerikába. Lehet hogy baj, hogy most így gondolom, de azt hiszem huszonháromévesen már nem annyira para, ha úgy látom, hogy ennek nem hiszem hogy vége lesz.

Hogy eszembe jut a vállfa és most biztos vagyok benne, hogy a látványa sem kavarna fel. Sőt. Lehet hogy szar arc módon intéztem el hogy idáig eljussak, de hát szar arc vagyok mostanában, kb január óta.


Be kéne tennem most még egy mosást, de mire az elkészül én kétszer elalszom. De azt hiszem beteszem, maximum reggel majd teregetek. Most kíváncsi vagyok, hogy a színes takaróból és a törülközőkből mi lett.

Tegnap amúgy elmentem hajfestéket venni, ebből az lett hogy vettem körömlakkot, szemtust, parfümöt, rövidnadrágot, órát.
A parfümöt egy fél órán keresztül választgattam, aztán döntöttem, hogy ez lesz. Mászkáltam a boltban még egy kicsit, visszamentem, hogy na biztos ez lesz az? Megint eldöntöttem, hogy igen, aztán beálltam a sorba és már kipakolásnál vettem észre, hogy kétszer sikerült végleg döntenem, kétszer raktam be a parfümöt.
Majd nem bírtam megállni hogy ne menjek be minden boltba ahol leárazások voltak. Cuki kis hálóruha, szexi király egyberuha, csodás rövidnardág, ing, szoknya, hosszú ruha, és a cipők. Már vagy 10 perce voltam a cipőboltban amikor észrevettem, hogy úgy rohangálok mint egy kisgyerek a játékboltban, megsimogatom a cipőket és beszélek hozzájuk. Akkor gyorsan kimentem onnan.

Az órát meg amit vettem, hazafelé valahogy azt hiszem összetörtem, szóval van egy törött órám. Mégsem lesz még ezen a héten még ilyen órám:

Fuck this shit.
Köszönöm szépen elegem van a gtk-ból, nem vagyok szociális ember, sőt egy kibaszott magányos farkas vagyok és mindig is az voltam, nem értem miért erőltetem ezt a társas érintkezés dolgot.
tényleg egy antiszociális fasz vagyok.
barátnak is mindig fos voltam, mert egy önző dög vagyok. ezt nem is tagadom. tényleg önző vagyok és hisztizem ha valami nem úgy megy ahogy azt elképzeltem

valahol azt gondolom, hogyha a barátaim éppen valamiért szar arcok, vagy idegesítenek, akkor szépen továbbugrok rajta, mert a barátaim, és mert ezekkel együtt is a barátaimnak tartom őket. nem pedig a pofájukba vágom napokkal később tegyük fel sms-ben hogy idegesítettél. de csak tegyük fel.

Őszintén meg kell mondanom, hogy jó volt, jó volt, de nem volt annyira jó mint számítottam rá. Nem volt katarzis, nem volt mennyország, nem volt másik világ. Rutinszerű, oldjuk meg munka volt.
Najó, volt egy pillanat, amikor csak álltam, néztem ahogy buliznak és azt éreztem, hogy igen, mi csináltuk, és igen, itt vagyok az elejétől.
Aztán volt a zárás, amikor kicsit elpityeredtem, hogy igen, ennek vége, és én többet nem fogok ebben részt venni, és igen, azért ez zsírkirály volt, meg talán kijött a feszültség és a düh, hogy eltűnt a főszeri egy napra.
Amiért pedig jó volt, hogy találkoztam tök sok, tök jó arc új emberrel, voltam két király koncerten.
Amiért szintén jó volt, hogy az újak, akik csak úgy idetaláltak, senki nem mesélt nekik erről, imádták, élvezték és jönni akartak megint.

Ma pedig megyek le liskalandra.
Amiről anno így írtam
A főszervő MK, meg így

Ez az, amit senki nem tudnak elvenni tőlem. De legalábbis a személyiségem alapjait kell hozzá kivágni. Itt együtt, okosan, szervezetten, figyelve és törődve, királyként, és szolgaként.
ez nekem a szakkolim. az én szakkolom. ahol lettem aki lettem.

Hogy így végtelenül egyedül érzem magam. Nem tudom mi bajom van ezen a héten.

Amúgy tényleg gondolkodom azon hogy kórosan irtózom az emberektől. Ne érjenek hozzám, ne beszéljenek hozzám, ha leülök valahova fal legyen a hátam mögött, kényelmetlenül érezem magam, ha fél méteres távolságban áll tőlem valaki.

Arra is jutottam, hogy a lakásomat elnevezem Safe haven-nek. Végülis végső menedékként és megoldásként szolgál a barátoknak akik nem találnak hirtelen lakást maguknak.
Én fenntartom nekik, ameddig a koliban akarok maradni.

Jó kis lakás az.

Az elmúlt napjaim

Szóval időközben salsáztam pénteken, ami bármennyire jó volt, voltam józanon bulizni, becsípve kerti partin.
Zé ideköltözött hozzám, végignéztem a dollhouset három nap alatt, megszerettem a függönyeimet.

Megpróbáltam rávenni a fiút, hogy de márpedig táncoljon velem, volt egy éjszakai sms- párbajom az egyik exemmel, aminek az elején be voltam rúgva és hirtelen nem emlékeztem miért is utálom.

Aztán arra is rájöttem, hogy lesznek olyan emberek az életemben, akikről legszívesebben elfelejteném, hogy ismertem őket, és ha lehet kitörölném az emlékeket is, sőt talán néha felugrik miért is utálom őket és nem akarok tőlük soha többet semmit, de ettől függetlenül valahol mélyen mindig lesz nekik egy doboz, ahol szeretem őket. Elzárva, mélyen, de ott vannak. Ilyen a vállfa. Nem értem miért kellett nekem, nem kedvelem, sőt haragszom rá, és megvetem valahol, mégis mindig szeretni fogom a magam szentimentális exeimet szeretem módon. Még akkor is ha ő például sose volt az exem.

Aztán egész héten hisztis voltam, kellene már a fiú, hogy jól... megölelgessen, természetesen.
Arra is rájöttem, hogy nem szeretem amikor megérintenek. Kivéve nyilván a fiút és egy két esetet. Se puszi, se vállveregetés, se hátsimi.
Vannak kivételezett emberek, akiknek engedem vagy kérem, de a többiek ne. Olyan vagyok mint egy macska.

Liskalandozok

és fröccsözök az irodában.

Hagyan cseréljek ki egy lámpát egyedül

Szóval egy háromnegyed éve elromlott a lámpa a konyhámban. Nem kiégett az izzó, hanem elromlott a lámpa.
Nagyjából negyed éve vettem is egy új IKEA-s lámpát, hogy majd kicseréli apa, amikor éppen fent jár.
Egy ideje elegem lett, apa pedig nem járt fent pesten, szóval elhatároztam hogy majd én a nagy villamossági szakértő kicserélem.

1. lépés
Valahogy fel kell majd függeszteni a nagy lámpát. Ehhez kell

• lyuk a falba: eredetileg is volt benne három
• tipli a falba: a három lyukból kettőben az előző lámpa miatt maradt
• csavaros végű kampó, amire majd a lámpát fel lehet akasztani

Ehhez elmentem a csavarnagykereskedésbe, hogy "Lámpát akarok a plafonba, van ott lyuk, kell egy kampó és tipli. " Így.  A srác furán nézet rám, kérdezte hogy mekkora a lyuk? Hanyas? Mondom: "Hááát. Nem tudom" 6 évvel ezelőtt fúrták oda, honnan tudnám.
Azért kaptam kampót is meg hozzá való tiplit is: 85 Ft.

2. lépés
Fázisceruza nővéremtől. Felhívom, hogy tudja-e hol van a lakásán belül. Nem tudja. Bementem és a gáztűzhelyen volt. A legláthatóbb helyen. Szerintem én is így tudnám a cuccaim helyét.

3. lépés
Létra
Szereztem a tévés nénitől, akit nem szabad zavarni híradó ideje alatt.

4. lépés
Világítás
Na. Hát ezzel nem tudtam mit kezdeni. Gyertyával próbálkoztam. De aztán a szomszédsrác adott hosszabbítóval áramot. Innentől az ő segítségével haladtam.

5. lépés
Tipli a lyukba, belecsavarni a kampót. Jól bele kell csavarni, nem csak úgy tessék lássék, utána jól meg kell húzni, hogy tényleg bent van-e és nem jön ki. Az első tiplim kijött. A második is. Nyilván a legoptimálisabb, ha új lyuk, új tipli, de nekem megtartotta a régivel is.

6. Lépés
Fázisceruzával megnézni, hogy melyik drót a fázis. Na a másik drót a null és a harmadik ami be volt szigetelőszalagozva, a sárga-zöld meg a földelés.

7. lépés
Áramtalanítás
Utána újra megnézni, hogy na van-e még áram a kábelekben

8. lépés
El kell távolítani az előző csokit. Szénné röhögtem magam már az első alkalommal is azon, hogy csoki. Az a kis fehér cucc a kábelek végén. Így néz ki közelről:

Ki kell csavarozni a kis csavarokat és kiszedni

9. lépés

A földelést a földeléses jelbe kell beledugni.

 

A fázist az L-be, a nullt, pedig az N-be. Ha csavarral működik az új csoki - vihog- akkor csavarral, ha ilyen billenő cuccal akkor azzal. Megnézni, nem jön-e ki. 

És ezzel lényegében meg is vagyunk. Fel a lámpát a helyére, meg a fészek/koszorú/boglya valamit, ami eltakarja az egészet a helyére tenni. Innentől már lámpafüggő, hogy mit kell csinálni. Betekerni a villanykörtét és visszakapcsolni az áramot. 

 

És örömködve meginni ezután a főzés közben a maradék harmad üveg bort, hideg gyöngyöző fröccsként.

Behúztam magamnak a buszon

Ennél érzékletesebben nem tudom elmondani. Tüsszentenem kellett és valahogy a manőver közben sikerült az öklömmel behúznom magam, amiből még egy kulcscsomó is kiállt. Gyakorlatilag röhögőgörcsöt kaptam a tömegben 5 percig. Egyedül.

IKEA, Sail Monster a vitorlavirág, Millenium Falcon és Simán Medve és Zsanett

Tegnap elugrottam az ikeába, mert venni akartam függönyt. Ott álltam fél órán keresztül az egyik függöny előtt (JANETTE) és egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy a világ legízléstelenebb függönyét készülök megvenni, vagy a legmenőbbet.
Hazahoztam és most a legízléstelenebbtől halad a legmenőbbig az érzet. Önigazolás.

Ez lett belőle. A fényes cucc az gyertya. Mögötte az a szörny egy vitorla virág. Ami a legigénytelenebb szobanövény. Azt hiszem monsternek fogom hívni, vagy Szörnyecskének. Little Monster? Majd rajzolok a cserepére fogakat. (Az elmúlt 3 percben a szívemhez nőtt a virág. ) Sail Monster.
Jah meg ott a medvém is. Aki csak Simán Medve, nincs neve. Mint Simán Harry.
Csak nekem hiányzik a sarokból a falról egy nagy Millenium Falcon? (Mellesleg a polcon van egy)

korábbi életem filmje a vállfáról és rólam

Arra is rájöttem, hogy abból az életemből filmet csinálnának, nagyon unalmas lenne és mindenki ordítana a képernyőre, hogy te hülye picsa nem látod, hogy az a szemét csak kihasznál. Nem lehetsz ennyire hülye. Nem akar tőled semmit, csak egy gyáva gyerek, hagyd már a fenébe. Úgyse hagyja ott a nőjét. Mikor hagyja ott bármikor is bárki a nőjét valaki másért? *
A kritikusok pedig azt írnák róla, hogy egy ilyen főhőst megalkotni bűn volt és semmit nem mond a film. A karakter gyenge, nem eléggé kidolgozott függ a pasiktól akik körülveszik, és azok függenek tőle és ez a függőség megszakíthatatlan és beteges és ilyet bemutatni hiba és bár soha nem látták volna. 

*Nyilván ezek most csak az emlékek, csak valahogy eszembe jutott, mekkora idióta voltam.

hogyan kell embereket megnyugtatni?

Arra jöttem rá, hogy hihetetlenül gyenge vagyok a vigasztalásban.
Ha valaki panaszkodik tökéletesen át tudom érezni, hogy mi a baja és meg is tudom érteni, hogy miért van baja. Innentől kezdve meg annyira átérzem, hogy én sem látom rá a megoldást.
Mert amit nem lehet megoldani, nem lehet megoldani és nem tudom neki azt mondani, hogy majd elmúlik, mert nyilvánvaló hogy nem múlik el, és akkor meg minek hazudjak. Én az ilyeneket el szoktam engedni.
Ha meg valaki olyan miatt panaszkodik, amit meg lehet oldani, akkor faszért panaszkodik. Oldja meg. Ő is tudja rá a választ, minek várja, hogy én mondjam meg. Jaj, jaj, kell egy függöny. Menj el venni. Jaj, jaj, de nincs rá pénz. Akkor spórolj bazdmeg. Jaj, jaj, de hát mikorra lesz akkor függönyöm. Hát akkor várj, nem tudsz csinálni semmit úgyse. Problem?

Szóval szar vagyok az emberek kezelésében.
És pont ezért nem szeretem amikor engem nyugtatgatnak. Tudom én is a megoldást, nem kell elmondani, logikusan gondolkodom, látom, hogy spórolnom kell, hát spórolok. Aztán majd megveszem. De addig meg szar. De nem kell vigasztalni, mert tudom hogy majd megveszem. Ennyi.

Lehet hogy egy szar ember vagyok. De van függönyöm. Amúgy.

én és a jóga

Tegnap este meg jógáztam még fél órát, megmozgatott nem mondom, de hogy a gyakorlatok felét tudtam megcsinálni..
fogjam meg a talpam, és kinyújtva emeljem fel...

Tök jól megcsináltam a gyakorlatot. Tényleg.

internet

Amúgy valahol felettébb viccesnek tartom, hogy az internettel nem játszok, mindig már határidő előtt befizetem a számlát. Felőlem ne legyen víz, de internetem legyen.

Jah és a badacsonytúra után a fiú új mondata a: "Viseljeeeel" lett.
Tudja, hogy komiszság volt az este.

hosszú beszámoló efottról

Valójában azért vicces volt az Efott, nem annyira, mint amúgy vártam, de nem is volt annyira rossz, mint vártam.

Leutazás:
Kértem kölcsön munkatársamtól sátrat, kaptam kettőt is, amiről a jobbra mindta, hogyha találok benne egy használt óvszert, akkor valszeg öt éve benne van. Na ezt vitte le egy nappal korábban a fiú. nyilván este már hívott, hogy menjek ki a dechatlonba venni egy újat. Közben még ki kellett volna költöznöm a koliból, vissza a lakásba és onnan vissza a koliba, hogy reggel a papírokat is el tudjam intézni. De azért ugorjak ki egy sátorért. Aztán elintéztük, hogy a törött kezű Dé vegye meg és hozza haza, amiért aranyos voltam és azt mondtam, ha úgyis kocsival megyek, akkor adjon valamit, majd elviszem a cuccai egy részét. Ebből az lett, hogy két laptoppal (a fiú), két polifoammal, egy hátizsákkal, egy válltáskával, egy sátorral és két gigakolbásszal indultam el dolgozni (a saját laptopomat végül melóban hagytam). Nyilván útközben még felfújhatós matracért be kellett volna UGRANOM valahova. Mert csak így karácsonyfaként olyan könnyű beugrani valahova.

Első nap lett volna PADDY, ugyebár volt is, csak én annyira befáradtam fél 12-kor, hogy elmentünk a fiúval aludni, hogy majd fél egykor felkelünk. Aztán negyed kettőkor sikerült is, az utolsó 10 perce odaértünk, amikor volt a Freedom, a Pilgrim on the Road, már csak a ghost fro the barrow hiányzott és minden király lett volna. Mellesleg már nem először állapítom meg, hogy élőben nem annyira jók. Ami ugye nem jelenti azt hogy rosszak, hiszen amúgy bármennyire jók.
Utána el is mentünk aludni.

Második nap este Quimby volt, ami nem volt annyira rossz. Aztán valamikor tíz körül bekattantam és elkezdtem hordani a sört a fiúnak meg magamnak is. Ami lehet azért volt, mert a csapos srác egyszerűen annyira végtelenül helyes volt, hogy nem tudtam mit kezdeni vele. De tényleg annyira az volt, hogy legszívesebben odamentem volna megmondani neki, hogy ugye tudja magáról. Amúgy.

Harmadik nap elmentünk badacsonytúrára. Aminek az lett a vége, hogy mindenki tudja mi lett a vége. Amikor visszaértünk két srác megkérdezte, hogy meg kell-e menteni a sráctól, mondtam, hogy nyugi két és fél éve együtt vagyunk. Aztán otthagytam dülöngélni a padon a fiút és kértem a srácoktól sört meg egy falat pizzát.
A fiú legszebb mondásai az estéből (annyira be volt baszva, hogy én még így nem láttam), amúgy végig az ötéves rosszalkodó kisfiút kell a helyére képzelni:
"Te vagy az Ő, anyuka, te vagy a nagy Ő"- nézek rá furán (ez akkor volt, miután az 55 kilómmal felemeltem a földről, mert elesett)- "Hehe, nem is, mert vicceltem"
"Ha.. ha megkérném a kezed, akkor tuti hozzám jönnél, nem anyuka?"- megint nézek rá furán, hogy most ezt miért, nyilván mondtam neki, hogy ezt azért nem jelenteném ki így- "Tuti hozzám jönnél"- Erre én mondtam neki, hogy na mér megkérne - "Hehe, ja amúgy nem"
Ez valahol vicces, valahol bunkó, valahol meg úgy tűnik eszébe jut, aztán részegen a nagy macsóságában próbálja tusolni, hogy eszébe jut. Szóval valahol vicces az ötéves fiú.

Negyedik napon meg a faithless annyira szar volt, hogy éjfélkor eljöttem aludni, talán még korábban is. Aztán azt álmodtam, hogy hogyan védeném meg magam meg a fiút, ha az egész efott átalakulna zombikká. De csak a fára mászás és a sátorvas jutott eszembe, mint igazi opció. Az is felmerült, hogy talán a katonai sátornál van fegyver, de aztán rájöttem, hogy szerintem éles tuti nincs.

És most másfél hónapot egyedül fogok a romhalmaz lakásomban tölteni.